A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

2. szekció: A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés időszerű feladatai - Dr. Orlóci István (nyugdíjas) - Dr. Szlávik Lajos (EJF): Gondolatok a vízgazdálkodási politikáról

dó kockázatokat. Az öntözés fellendülésére és a halastavak gyarapodására, ha nem is az időszak elején, de számítani lehet. Az ökológiai vízigényeket illetően teljesen nyilvánvaló, hogy az ország természeti viszonyainak nemcsak a fenntartása, hanem fejlesztése is megkívánja – az élővíz-forgalom növelése mellett – a vizes élőhelyek és a vízfelületek növelését. Ezt az igényt egyfelől az ország területére eső csapadék visszatartásának, tározásának növelésével, és a vízszegény területeknek a bővizű folyókból történő ellátásával lehet kielégíteni. Külön figyelmet érdemel ebben a vonatkozásban az Alföld, ahol az ökológiai igény-kielégítés szorosan összhangban van a gazdaságfejlesztés vízgazdálkodási feltételével, az öntözés – és halastó – fejlesztéssel, és a belvízvédelem lehetséges megoldásával. Az Alföld tájfejlődésének meghatározó tényezője az erdősültség változása. A „több erdőt” igény a „teret a belvíznek” követeléssel társítva, a tájfejlesztéssel együtt aktuális, gazdaságilag is hasznos feladatot jelöl ki. Vedres István (1804): "Ha valaki Magyar Hazánkban főkép alsó vidékeit szemléli, első tekintettel alig foghatja meg, miként élhessenek azokon az emberek Erdők nélkül!". Összevetve a vízkészletek és vízigények várható alakulását, megállapítható, hogy a mérleg még szélsőséges esetben is egyensúlyban tartható. Ehhez azonban tervszerű és egységes rendszerű vízkészlet-gazdálkodásra lesz szükség. Gondoskodni kell a készletek és a meglévő kapacitások jelenleginél hatékonyabb védelméről, valamint fenntartásáról. Előretekintően ki kell dolgozni a vízkészletek esetleges csökkenését ellensúlyozó terveket. Egyidejűleg hatékony gazdasági szabályozással ösztönözni kell a víztakarékosságot segítő és a hasznosítható készleteket növelő beruházásokat (racionális területhasználat, tározás, vízminőség-szabályozás). 3.3. Hasznosítható vízföldrajzi adottságaink Ökológiai, gazdasági és politikai érdekünk, hogy alkalmazkodjunk a Duna vízgyűjtőterületén lévő országok és az Európai Unió vízgazdálkodás fejlesztési irányzatához. Ennek nemcsak a vizek védelme, hanem a hasznosítható adottságok kiaknázása is szerves eleme. A folyóvölgyeink természeti – ökológiai – adottságai európai összehasonlításban kimagasló minőségűek; piaci értékük – az idegenforgalmi keresletet megfelelő más kínálattal társítva – erőteljesen növekedik. Az üdülési és idegenforgalmi fejlesztés lehetősége mellett elsősorban a víziutak és a vízerőkészlet kihasználására indokolt utalni. A nemzetközi tapasztalatok szerint a hajózás fejlesztése egyre inkább környezetvédelmi üggyé válik. Hazánk levegőminőségi térképe – amelyen jól felismerhetők az áruszállítás kelet-nyugat irányú vonalai – arra is ösztönzést ad, hogy a közel kétezer km összhosszúságú, kihasználatlan vízi úthálózatunkat indokolt felújítani és fejleszteni. A folyók hasznainak kiaknázására és az árterek vízellátásának növelésére vonatkozó társadalmi igények jelölték ki a folyóvölgyi vízgazdálkodás XX. századi feladatait, nevezetesen: a vízjáték szabályozását duzzasztóművekkel, valamint a vízkészlet nagytérségi elosztását és a vízi úthálózat bővítését csatornarendszerekkel. Ma már az európai folyók többsége a hegyvidéki szakaszaikon völgyzárógátas tározókkal, a síkvidékeken pedig vízlépcsők láncolatával szabályozott. A folyami műveknek és a különböző méretű tározóknak számos országban igen jelentős szerepe van nemcsak a villamos energiatermelésben, illetve az áruszállításban, vagy a vízparti üdülésben és sportolásban, hanem környezetük természeti folyamatainak az erősítésében is. A vízminőség védelme mellett igen érdemes lenne ezekre a tapasztalatokra is figyelemmel lenni. Kedvezőtlen idő- és térbeli megoszlásban ugyan, de „sok” vizünk van számos jóléti igény és gazdasági hasznosítás kielégítésére. Érdemlegesek a szomszéd országokkal a kölcsönös előnyök alapján megvalósítható vízhasznosítási lehetőségeink, de el kellene felejteni a tárgyat és a társat illető alaptalan gyanakvást. Vízföldrajzi adottságaink „erőforrás” jellegű tulajdonságainak („Készletek” cím alatti összegzés az előző táblázatban) elhanyagolása közgazdasági értelemben „haszon-vesztési kockázat”. A haszno- 11