A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

2. szekció: A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés időszerű feladatai - Dr. Orlóci István (nyugdíjas) - Dr. Szlávik Lajos (EJF): Gondolatok a vízgazdálkodási politikáról

sának változása az ország egyik sorsdöntő vízgazdálkodási problémájává válhat, amelynek megoldása az Alföld fejlődésének alapfeltétele. A rétegvizekkel kapcsolatosan valószínűsíthető, hogy az ivóvíz készletekkel történő szigorúbb gazdálkodás következtében a koncentrált terhelések nem növekednek, és az egyedi, kis kapacitású vízkivételek lehetősége változatlanul megmarad az Alföldön. A vízgazdálkodás távoli-jövő feltételeit tekintve az éghajlatváltozás először a vízgyűjtőterület természetes növényzetében, valamint térszíni vízháztartásában indít meg változást, ami a párolgás, a lefolyás és a tárózódás arányainak módosulásában fog jelentkezni. Ha növekedni fog a párolgás, csökkeni fog a lefolyás, és szélsőségesebbé válhat a vízjárás. Lehetséges, hogy a tiszai vízrendszerben az évi átlagos lefolyás 10%-kal csökken, és ennél nagyobb arányban növekednek, illetve csökkennek az árvizek illetve a kisvizek. Egyidejűleg az Alföld területén általánossá válhat az ariditás, ami jelentősen módosítani fogja a fedőréteg-termőtalaj vízháztartását, és ezen keresztül a növényzet vízigényét, valamint a felszín alatti áramlási rendszert. A magas hegyvidékeken az ariditási tényező értéke valószínűen kisebb mértékben növekedik, és feltételezhető, hogy a Duna éves lefolyásának csökkenése 5–8%-on belül marad. Érdemleges változás következhet be a hazai dombvidékek vízforgalmában. Egyes vízgyűjtőknél már arid jelleg is jelentkezhet, de általánosan bekövetkezhet a lefolyás 8–10%-os csökkenése és a vízjárás szélsőségesebbé válása. A következtetések megbízhatóságát illetően hangsúlyozni kell, hogy az ország időjárását négy éghajlati övezet hatásai alakítják ki. Ezt figyelembe véve megállapítható, hogy a globális és a regionális éghajlatváltozási hipotézisekből levezetett előrejelzések olyan valószerű következtetések, amiket az éghajlati övezetek hatásmechanizmusának változása akár kedvező, akár kedvezőtlen irányban módosíthat. Nagyon valószínű azonban, hogy hosszabb távon a vízjárás változékonyabb és szélsőségesebb lesz. Ez arra int, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani egyfelől a víztakarékos technológiák elterjesztésére, másfelől pedig fokozatosan gondoskodni kell a vízkészletek területi és időbeli változékonyságát kiegyenlítő tározás és vízátvezetés feltételeinek megteremtéséről. Különösen időszerű (és a tájvédelem, tájfejlesztés igényeivel is összehangolható) egy újabb hazai tározófejlesztési program kidolgozása és ütemes megvalósítása. 3.2. Igényeink Magyarországon a lakosság háztartási – fajlagos (egy főre vonatkoztatott) – vízhasználata 1950-et követően viszonylag gyors ütemben növekedett, majd a rendszerváltást követően – több okból – erőteljesen csökkent. A háztartási és az összes lakossági ivóvíz minőségű vízhasználat további alakulásában a népesség változása a meghatározó. Sajnos nagyon valószínű, hogy a tapasztalható fogyatkozást 1–2 évtizednél korábban nem lehet megállítani. Számolni kell azzal is, hogy a lakásállomány korszerűsítése (különösen a takarékos vízhasználati eszközök terjedése) igen lassú folyamat lesz, és így a vízdíjak növekedésének is korlátozottabb lesz a víztakarékossági hatása. A termelést és szolgáltatást is figyelembe véve nagyon valószínű, hogy az ivóvíz minőségű vízigény a fajlagos vízfogyasztás indokolt növekedése esetén sem haladja meg az évi egy milliárd köbmétert. A magyar ipar korábban rendkívül pazarlóan használta a vizet, ami a bőséges víz-források (pl. a Duna) mellett esetleg gazdaságos is volt. A jövőben is a villamosenergia-ipar lesz a legnagyobb vízhasználó (nagy részben a jelenleg is meglévő vízkivételi kapacitásával). Valószínű, hogy az ipar szerkezeti átalakulása úgy folytatódik, ahogy megindult, és a vízigényes iparágak növekedése nem lesz erőteljes. Számolni lehet azzal is, hogy a vízminőség-védelmi szabályok erőteljesen visszahatnak a vízhasználatokra, és növekedik az ismételt vízhasználat. Összességében – a fejlett országok helyzetére is figyelemmel – az ipari frissvíz használat nagyságrendileg a jelenlegi mértékű lesz. A magyar mezőgazdaság jövője igen sok bizonytalansággal terhelt. A tulajdonviszonyok változása, a termelési mód felbomlása és a piaci viszonyok alakulása a racionális földhasználat elterjedését lassító körülmények. Állítható azonban, hogy a kedvező éghajlati és talajtani adottságokból fakadó előnyök csak akkor aknázhatók ki, ha jelentősen csökkentik a vízháztartás szélsőséges voltából faka- 10