A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

2. szekció: A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés időszerű feladatai - Dr. Orlóci István (nyugdíjas) - Dr. Szlávik Lajos (EJF): Gondolatok a vízgazdálkodási politikáról

Az üledékes rétegek tárózott vízmennyiségének fogyasztása a nyomás rohamos csökkenésével jár, aminek következtében számolni kell a mélyebb (esetleg toxikus elemeket tartalmazó) rétegvizekkel való keveredésre, illetve a szennyezett talajvizek megcsapolására. Az első következménnyel együtt a vízkivétel technikai feltételei is romlanak (a jelenlegi ivóvíztermelő kapacitások csökkenek). A talajvízszintek csökkenése pedig jelentős növénytermesztési és ökológiai károkat okozhat, és egyidejűleg felgyorsíthatja a rétegvizeknek a térszínről származó szennyeződését. A vízkészlet-prognózisok számottevő bizonytalansági tényezője a vízrendszerekre vonatkozó ismeretek hiányossága. Bár a magyar hidrológiai kutatás eredményei nemzetközileg elismertek, az anyagforgalmi és főképpen a biológiai folyamatok feltáratlansága, valamint a vízrendszerek (folyó és talajvíz például) kapcsolatának pontatlan modellezése nemcsak hibás döntésekre, de sokkal inkább (a szakmai érvek gyengesége miatt) lezárhatatlan vitákra és kezelhetetlen környezetvédelmi konfliktusokra vezethetnek. A bizonytalanságból fakadó túlzott óvatosság sok esetben késlelteti az időszerű tennivalók végrehajtását (pl. Szigetköz, Duna–Tisza köze). A jövőbe tekintve elsősorban azt kell kiemelni, hogy a készletfajták gazdálkodási és ökológiai értékének, valamint a vízrendszer kedvező struktúrájának fenntartása érdekében az informatikai fejlesztés kulcsponti kérdés. A vízkészlet védelmében érdemlegesen csak akkor lehet előbbre lépni, ha a vizeket érő hatások nyilvántartása kiterjed valamennyi számottevő terület- és vízhasználatra. A kutatások fejlődését illetően a jelenlegi feltételek nem biztatóak. A nemzeti jövedelem kutatási hányada évről-évre csökken, és jelenleg az európai sorrend alsó mezőnyében van az ország. Optimális esetben egy–másfél évtized után várható, hogy a felszíni vizek ökológiai folyamataira és a felszínalatti vízrendszerek utánpótlódására vonatkozó ismeretek érdemlegesen gyarapodnak. Addig és részben azután is számolni kell azonban az információhiányból fakadó sokrétű kockázatokkal. Hasonlóan lehet valószínűsíteni a döntéseket és a szabályalkotásokat megalapozó nyilvántartások fejlődését is. A rendszerváltás során – sarkosan fogalmazva – nemcsak a „kommunizmus”, hanem a statisztikai és a tervezési rendszer is összeomlott. Állítható, hogy bár a nyilvántartás korszerűsítésének szellemi és technikai feltételei európai szinten adottak, a pénz hiánya és az intézményrendszer tagoltsága még hosszú ideig késleltetni fogja ennek a fontos feladatnak a végrehajtását A vízkészletek további alakulását az éghajlati eseményekkel együtt majdnem valamennyi emberi tevékenység befolyásolja. A hazai vonatkozásokról összességében megállapítható, hogy a belátható jövőben elsősorban a minőség változása várható, és nem valószínű a mennyiségek érdemleges csökkenése. A szennyvizek tisztításának vízminőségi hatékonysága a kisvízfolyások, tavak és a talajvizek esetén szoros kapcsolatban van és lesz a szemételhelyezés, valamint más területi szennyezések (vegyszerek, növényi tápanyagok stb.) rendezésével. Kicsi a valószínűsége annak, hogy a szemét és hulladék problémája másfél-két évtizednél hamarabb megoldható. Ezekből következően a szennyvízkezelés- vízminőség-javító hatása kedvező, de korlátozott lesz. A hazai szennyvíz-terhelés a nagy folyók minőségi karakterét mindaddig nem módosítja, amíg azok szennyezetten érkeznek az országba. A Duna esetében bizonyosan, a mellékfolyóin pedig nagyon valószínűen javulni fog – általában – a víz minősége. Valószínűleg nem változik jelentősen a növényi tápanyagterhelés és ebből következően az eutrofizáció, de a hazai szennyvíz-bevezetések következtében előfordulhat, hogy a távozó víz minősége rosszabb lesz a befolyónál. A Duna külföldi vízgyűjtőterületén nem valószínűsíthető olyan vízfogyasztás vagy lefolyáscsökkenés, ami a Duna vízjárását érdemlegesen módosítaná a következő 2–3 évtizedben. A magyar szakaszon azonban majdnem bizonyosan számítani kell a meder degradációjának következtében előálló vízszintcsökkentéssel. Ez tartósan száraz időszakban a jelenlegi vízkivételek (parti szűrésű kutak) kapacitásának számottevő csökkenését okozhatja, de előfordulhat egyes vízkivételek leállása is. Ez utóbbi kockázatot csak duzzasztással lehet megszüntetni. A Tisza vízrendszerében, Szlovákiában, Ukrajnában és Romániában – ha eltérő mértékben és ütemben is – számítani kell a tározók és a vízhasználatok fejlesztésére, ami a lefolyás módosítását, és (ha nem vízerő-hasznosítás a cél, akkor esetleg) a kisvízhozamok csökkenését okozza. Az említett országok gazdasági feltételeit mérlegelve valószínű, hogy a Tisza vízgyűjtőjén hatékony vízminőségvédelmi intézkedésekre csak egy-két évtized után kerül sor. A tiszai vízrendszer vízjárá- 9