A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

3. szekció: Felszín alatti vízkészlet-gazdálkodás - Székvölgyi Katalin - Gondár Károly - Gondárné Sőregi Katalin (SMARAGD-GSH Kft.): Karsztos vízbázis sérülékenységi vizsgálata

A kora eocén üledékeket szárazföldi környezetben leülepedett képződmények (

Kosdi Formáció

) képviselik. Erre, illetve közvetlenül az alaphegységre eocén mészkő települ (

Szépvölgyi Mészkő Formáció

). A mészkő a felszínen a Bükk déli peremén bukkan elő, ebből a képződményből fakadnak a vizsgált források is. Az oligocénben az üledékképződést a tenger transzgressziója, és a szárazföldről történő üledékbeszállítás mértéke határozta meg, melytől függően márga, mészmárga, agyag, agyagmárgás aleurit, agyagmárga (

Budai Márga, Tardi Agyag Kiscelli Agyag

, Egri Formáció

) képződött. A miocén kezdetén a Bükk fő tömege valószínűleg újra szárazra került, az eocén-oligocén üledékes kőzetek lehordódtak. Ennek következtében a középső miocén üledékek sok helyen közvetlenül az alaphegységre települnek. A délkeleti Bükkre jellemzőek a paleokarsztos kitöltések, melyet az Rh-3-as fúrás 41,0 m, a Cs-3 fúrás 210 m, a projekt során létesített HUTA-1 figyelőkút pedig 126 m vastagságban tárt fel. A miocén vulkanizmus üledékei is közvetlenül az alaphegységre, illetve az említett szárazföldi üledékekre települnek (

Gyulakeszi Riolittufa, Tari Dácittufa és Harsányi Riolittufa Formáció

). Délen a pannon képződményeket deltasíksági (folyóvízi, mocsári, tavi) kifejlődésű agyag, agyagmárgás aleurit, huminites agyag, szenes agyag (

Edelényi Tarkaagyag Formáció

) fluviális és tavi eredetű laza, közép és finomszemű homok, homokkő és aleurit, agyag és agyagmárga, illetve lignit (

Zagyvai, Bükkaljai Lignit, Nagyalföldi Tarkaagyag Formáció) képviseli. A negyedidőszakban, összhangban a hegységterület gyors kiemelkedésével és intenzív lepusztulásával, a hegyvidéki területen málladéktakaró alakult ki, míg a völgyekben alluviális feltöltődésből származó kavicsos patakhordalék rakódott le. A források fő utánpótlódási területe a Bükk délkeleti része, melyet főként jó vízvezető képességű, repedezett Felsőtárkányi Mészkő Formáció alkot. A kiváló vízvezető képességű Bükkfennsíki Mészkő a forrásoktól távolabb helyezkedik el, míg az ugyancsak kiváló vízvezető képességű, de kisebb kiterjedésű Bervai Mészkő, illetve Szépvölgyi Mészkő alkotja a források közvetlen utánpótlódási területét. Ezeken a többnyire nyílt, illetve kis vastagságban fedett területeken történik a beszivárgás. Ennek egy része kis mélységben szivárogva a hideg vizű források, talajszivárgások és patakok formájában megcsapolódik, a többi viszont mélyebb áramlási pályát megjárva a langyos források termális komponensét alkotja. A Tebe-puszta – Kisgyőr és Répáshuta – Bükkszentkereszt vonulatban található jura agyagpala sávok alatt a mészkőösszlet folyamatosnak tekinthető, vízvezetés szempontjából egységes karsztvíztárolót képez. A projekt során végzett geofizikai vizsgálatok is ezt a képet támasztották alá (SMARAGD-GSH Kft. 2010). A jura agyagpaláknak elsősorban beszivárgást módosító szerepük van, vastagabb kifejlődés esetén azonban a karsztvíztartó az agyagpalák alatt nyomás alattivá válik. Az agyagpalák sávjában tapasztalt vízrekesztő jelleg nem a palák torlasztó hatására, hanem inkább a fedettség miatt a mészkő karsztosodásának hiányára vezethető vissza. A hegység déli előterében a lesüllyedt karsztra, vastag oligocén, miocén és fiatalabb üledékösszlet települ, amely agyagos, agyagmárgás, tufás vulkanit jellegénél fogva vízzáró és hőszigetelő jellegű. Ebből következően a déli előtérben nyomás alattivá válik a termálkarszt. 3. A sérülékenység fogalma és az Európai Megközelítés módszer Mádlné Szőnyi Judit (2009, 1997) meghatározása szerint „a sérülékenység a víztartó rendszer azon becsült jellemzője, amely a felszínre vonatkoztatva megadja a felszíni eredetű közvetlen szennyezők víztartó rendszerre gyakorolt hatásának kompenzálási lehetőségét a behatolás és a víztartó adott pontjáig történő tovaterjedés során”. 3