A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)
3. szekció: Felszín alatti vízkészlet-gazdálkodás - Székvölgyi Katalin - Gondár Károly - Gondárné Sőregi Katalin (SMARAGD-GSH Kft.): Karsztos vízbázis sérülékenységi vizsgálata
A sérülékenység relatív, nem mérhető, dimenzió nélküli tulajdonság. Megkülönböztethető belső (természetes) sérülékenység és specifikus sérülékenység. Az előbbinél csak a morfológiai, talajtani, geológiai, hidrogeológiai és hidraulikai tulajdonságokat vesszük figyelembe egy univerzális, vízben jól oldódó szennyezőanyagot feltételezve. Az utóbbinál a szennyezőanyag, szennyezőanyag-csoport, illetve szennyező tevékenység tulajdonságait is értékeljük. Az általunk követett módszer a forrás-útvonal-célpont modellt használja kiindulópontként a sérülékenység vizsgálatához. A forrás a szennyezőanyag feltételezett kibocsátási pontja a felszínen. Az útvonal a szennyezőanyag kibocsátásától a védeni kívánt pontig tartó áramlási út. A célpont a víz, amit védeni kívánunk. A vízkészlet (víztartó rendszer) védelemnél a célpont az adott víztartóban a víz felszíne, így az útvonal leginkább függőleges, ahogy a víz átszivárog felszín alatti víz, illetve a fedett víztartó feletti rétegeken. Az Európai Megközelítés négy faktort vesz figyelembe: fedőréteg (O=overlying layers), „áramláskoncentráló faktor” (C=concentration of flow), csapadék (P=precipitation regime), karsztrendszer fejlettsége (K=karst network development). Az O, C és K faktorok a rendszer belső sérülékenységét írják le, míg a P faktor a rendszerre gyakorolt külső hatást. Vízkészlet sérülékenységi vizsgálatánál az O, P, és C faktort kell figyelembe venni, míg a forrás sérülékenységi vizsgálatánál ezek kiegészülnek a K faktor vizsgálatával. Ezen faktorok számítását a COP módszer szerint a 2. ábra mutatja. Valamennyi faktor alapján a területeket 5 osztályba soroltuk. A térképeken a kis védelmi funkciójú, erősen sérülékeny területeket pirossal, míg a legnagyobb védelmi funkciójú legkevésbé sérülékeny területeket kékkel jelöltük. 4. Fedő rétegek vizsgálata (O térkép) A módszer a fedő rétegek közül a feltalajt (OS) és a telítetlen fedőréteg kőzettani összetételét veszi figyelembe (OL). A feltalajnál a szemcseméret összetétel és a vastagság alapján határozza meg a sérülékenységi pontszámot. A feltalaj meghatározásakor M=1:100 000 méretarányú AGROTOPO térképre támaszkodtunk. A talajképző kőzet esetében szembetűnő volt, hogy méretarányok, valamint az agrotopográfiai térkép készítése során rendelkezésre álló földtani térképek pontatlansága miatt jelentős elcsúszás van a talajtani és a földtani térkép között, ezért a talajtani térképet a földtani térkép alapján módosítottuk. A fizikai talajféleség szerint az agyagpalákon nem vagy részben mállott durva vázrészeket tartalmazó talajok, a mészköveken és a délen elhelyezkedő vulkanitokon vályog talajok alakultak ki. Az agyagpalákon a talaj vastagsága 20-40 cm, a mészköveken 40-70 cm délen a vulkanitokon pedig 100 cm-t meghaladó. A kőzetösszetételnél a Bükk M=1:50 000 fedett földtani térképét használtuk (Pelikán P. szerk. 2005). A képződmények vastagságának meghatározásakor a projekt során végzett geofizikai mérésekre, a területen mélyített földtani fúrások rétegsorára és a területbejárásunkra támaszkodtunk. A telítetlen zóna vastagságának becslésekor a szerkesztett kasztvízszint térképet vettük figyelembe. A fedő rétegek karsztvízrendszert védő funkcióját a 3. ábrán bemutatott térképen tüntettük fel. Nagyon nagy védelmi funkciójú (kék szín) területek közé csak azok a területek tartoznak, ahol a karsztvíztartó nyomás alatti helyzetben található. Ilyen fordulhat elő a vastagabb agyagpalával fedett területek egyes részein, valamint a déli fedett területeken, ahol a karsztvíztartó a mélybe zökken. 4