A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

2. szekció: A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés időszerű feladatai - Dr. Orlóci István (nyugdíjas) - Dr. Szlávik Lajos (EJF): Gondolatok a vízgazdálkodási politikáról

A csapadéknak (amelyik a felszín alatti tárózódásnak is végső forrása) meghatározó szerepe van a népsűrűség alakulásában. Az 500 mm és 1800 mm között évi átlagos csapadék-sávnál kevesebb, vagy több csapadék esetében a víz tartós hiánya illetve többlete az eltartható népesség kritikus tényezőjévé válik. Magyarország 600 mm körüli évi átlagos csapadékával ennek a kedvező sávnak alsó határa közelében van, így társadalmi–gazdasági fejlődésében a másik két vízvagyon-összetevőnek (a felszín alatti vizeknek és a határokon túlról érkező hozzáfolyásnak) is nélkülözhetetlen szerepe volt és van; várhatóan marad is. A csapadék és a hozzáfolyás együttes összege tekintetében Európában mindössze két országnak van a Magyarországra jellemző 1850 mm felszíni készletet meghaladó vízvagyona. Az esetenkénti aszályos időszakok vízhiányát a határokon túlról érkező és az országon áthaladó folyókból potenciálisan mindenkor és teljes mértékben pótolni lehet. Tovább növeli Magyarország vízvagyonbeli kedvező helyzetét a felszín közeli és a mélységi víztartókban tárózódó – egyenletes vízborításban mintegy 10 ezer mm-nyi – vízkészlet, amelynek azonban a töredéke is csak feltételesen hasznosítható. Társadalmilag jelentős tulajdonságaiban és a gazdálkodásban betöltött szerepében a fenti három vízvagyon-összetevő lényegesen különbözik egymástól. A területre hulló csapadék – az éghajlati, talajtani és domborzati tényezőkkel összefonódva – a terület ökológiai potenciálját alakítja. A folyóhálózatban külföldről érkező hozzáfolyásra összpontosulnak a terület elsődleges vízgazdálkodási tevékenységei (árvízvédelem, folyószabályozás, hajózás, vízerő-hasznosítás, továbbá a lakóhelyi, mezőgazdasági és ipari vízellátás, illetve a vízelhelyezés és a vízparti üdülés). Végül a felszín alatt tárózódott vízvagyon – különösen a folyóhálózat nélküli, vagy a folyóktól távoli területeken – a letelepedés és a gazdálkodás előfeltétele és létalapja. A vízgazdálkodás legtöbb feladata a felszíni vízkészleteink szélsőséges változékonyságából fakad. Példaként utalok arra, hogy a száraz és a nedves évek vízkészlet mennyiségei közötti különbség a sokévi átlagos értékkel megegyező, ami a kiegyenlített vízjárású európai területeken igen ritka kivétel. Gyakori, hogy egy éven belül aszály és belvíz is jelentkezik, amelyek közül a belvíz „hungarikum”. A vízjárás szélsőségessége földrajzi helyzetünkből következő adottság; mértékét az éghajlatváltozás és a külföldi tározás módosíthatja; vízkárelhárítási feladatainkban a belátható jövőben nagyságrendi változás nem várható. A vízgazdálkodás fontos tényezői a vízkészletek igénybevételének – a hozzáférésnek és a kitermelésnek – a feltételei. Mind a folyók, mind pedig a mélységi vizek esetében a vízszintek illetve a nyomások változása nem csak a használatbavétel költségeit növeli, hanem esetenként csökkentheti a hasznosítható készlet mennyiségét is. Vízkészleteink hasznosítható részének alakulása szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy milyen energia- és anyagforgalmi kapcsolatban vannak a különböző készletforrások és vízfajták. A részleteiben sokrétű adottságot összefoglalóan jellemezve megállapítható, hogy a hegy- és dombvidékeken a felszíni vízrendszer jól elkülönülő részvízgyűjtőkre tagolódik, amelyeken – a karsztvidékek kivételével – a térszíni vízháztartás és a mélységi (réteg-) vizek között nincs vagy lényegtelen a kapcsolat. Ezzel szemben a medencékben (alföldek, drávai medence) a felszíni és a felszínalatti vízfajták szoros, de területenként változó intenzitású, kölcsönös kapcsolatban vannak. Ebből következően az egyes vízfajták illetve részvízrendszerek alakulását erőteljesebben-gyengébben befolyásolják a többieket érő hatások is. Ezért az ország egyes területrészeire vagy vízfajtájára vonatkozó készletbecslés is csak viszonylagos értéket jelent. A vízminőségek alakulásában a külföldi hatásoknak és a hazai szennyezéseknek egyaránt meghatározó szerepe van. A folyók be- és kilépő szelvényeiben (határszelvényeiben) észlelt vízminőségi adatok összevetéséből megállapítható, hogy a hazai szennyezések általában érdemlegesen nem változtatják meg az átfolyó víz minőségi jellegét. A vízkészletekkel való gazdálkodás egyik legfontosabb és legsürgetőbb feladata a lassú vízforgalmú felszín alatti vizek (rétegvizek, mélykarsztok, artézi vizek, stb.) szennyeződés elleni védelme, mivel ezek elszennyeződése gyakorlatilag a készlet elvesztését jelenti. Az ezt illető felelősséget az a tény is növeli, hogy a felszín alatti vizeink sorsa kizárólag hazai döntésektől és cselekvésektől függ. 8