A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

2. szekció: A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés időszerű feladatai - Dr. Orlóci István (nyugdíjas) - Dr. Szlávik Lajos (EJF): Gondolatok a vízgazdálkodási politikáról

A vizek társadalmi jelentőségű tulajdonságai 3. Előretekintés 3.1. Hidrológiai adottságaink A természeti tényezők a felmerülő igények és a rendelkezésre álló technológiák révén válnak a gazdálkodás tárgyává, készletté. A víz a soktulajdonságú természeti anyagok közé tartozik, ezért a vízkészlet fogalmai és értékelési kategóriái történelmi korszakonként illetve gazdasági rendszerenként változnak. Így például a folyami civilizációk társadalmai számára az árvíz volt a vízkészletgazdálkodás tárgya, ugyanakkor a jelenkor vízdíjat fizető polgára a csapból folyó vizet tekinti készletnek. Hazánkban a vízgazdálkodás alapvető feltétele a vízforgalom és a vízháztartás idő- és térbeli változékonysága, szélsőségessége; ez az esetleg erősödő sajátosság fogja a jövőben is meghatározni a műszaki szabályozás főbb feladatait. Magyarország vízvagyonát két vízkicserélődési ciklus együttesen alakítja és tartja fenn: • A felszíni (légköri, térszíni) ciklusok gyors üteműek, és folyamataikat a helyi, regionális és globális éghajlati tényezők irányítják. (Időjárásunk négy, igen különböző éghajlati övezet véletlenszerűen keveredő hatásainak az eredője!) • A felszín alatti ciklusok, amelyek ezeknél több ezerszeresen lassúbbak. A két cikluscsoport természetesen érzékeny kölcsönhatást tart fenn egymással is. Az ország vízvagyonának három főbb forrása és összetevője van: • a területre szélsőséges eloszlással hulló csapadék, és általa táplált víztartók készlete, • a terület felszín alatti – mélységi – víztartóinak készlete; • a külföldről érkező befolyás. 7