A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

3. szekció: Felszín alatti vízkészlet-gazdálkodás - Lakatos Attila (VIZITERV Environ Kft.): Újmohács-Dél távlati vízbázis diagnosztikai vizsgálata

Földrajzilag a kijelölt terület a Mohács-szigeten, a Duna-völgy D-i részén helyezkedik el. A Duna és a Ferenc-csatorna által határolt Mohács-sziget vagy Margitta-sziget magyarországi része Bajától a D-i országhatárig 277 km

2-es területen, mintegy 30 km hosszon húzódik. Morfológiailag a sziget a Duna alluviális síkságának része, felszíne alig szabdalt. Tengerszint feletti átlag magassága 83-85 mBf közti. 3. FÖLDTANI FELÉPÍTÉS, VÍZFÖLDTANI JELLEMZŐK Geológiai felépítés szempontjából a Margitta-sziget vízgyűjtője a Duna-völgy több mint 100 km hosszanti kiterjedésű és 2-25 km közt változó szélességű alluviális síkságának csak töredéke. A Duna-völgy tehát nagy egységén belül – geológiailag – a Margitta-sziget vízrendszerét magába foglaló térség, mely a pliocénnel kezdődően úgy kőzettanilag, mint mélyszerkezetileg élesen eltér a környező hátsági területektől. E nagy egységen belül – geológiailag – a Margitta-sziget vízrendszerét magába foglaló térség északon a bajai küszöbnél kezdődik és dél irányban az országhatáron túllépve Bezdán környékéig, a Duna – Ferenc tápcsatorna – Ferenc csatorna csatlakozási körzetéig tart. A Duna főága még a honfoglalást követő időkben is keletebbre volt, Baja alatt jelenlegi holtágak nyomvonalai (pl. a Riha-tó is), illetve a Ferenc-tápcsatorna (Baja-Bezdán csatorna) jelzik az egykori medret. A sziget tehát fő vízadó szintjét tekintve holocén képződmény, a fokozatosan nyugat felé történő völgysüllyedés és az ebből következő oldalazó erózió eredménye. A pannóniai és régebbi formációk tekintetében a Duna-völgy és a Duna-Tisza közi Hátság földtani felépítése azonos, eltérések csak az egyes szintek szerkezeti helyzetében vannak. A régió mélyszerkezetét a középső pleisztocén idején képződött illetve aktiválódott törésvonalak alapozták meg, majd a felső pleisztocénban és a holocéban süllyedő-emelkedő mozgások révén alakult ki a mai geológiai-morfológiai felépítése. Geológiai érdekesség, hogy a mélyszerkezet megismerésére irányuló földtani és vízföldtani fúrások Mohács-sziget É-i részén triász- és jurakorú karbonátos alaphegységet, D-i részén pedig jobbára kréta korú karbonátos képződményeket tártak fel. Mélysége 400-900 m, de Váripusztánál közvetlenül a felszínre is kibúvik. Az alaphegység karsztvizet tárol, de készlete kicsi. A vízbázis a Duna bal partján, az 1.445+700 – 1.443+200 fkm közötti szakaszon lett kijelölve, a Cigányzátonnyal egy magasságban. Itt a Duna-völgy területét alkotó negyedkori folyóvízi lerakódások felszín közeli 20-30 m vastagságú durva homok és kavics képződmények lencseszerű iszap-agyag betelepülésekkel jellemzettek. A Duna folyó pleisztocén korú üledékei – melyek szoros hidraulikai kapcsolatban vannak a folyóval – alatt az alaphegységre települő jelentéktelen mennyiségű rétegvizet tároló neogén képződmények helyezkednek. A vízvezető negyedkori réteg összletet néhány m vastag féligáteresztő iszapos-agyagos holocén korú fedőképződmények borítják. A pleisztocén rétegek jó víztárolók és vízkitermelésre alkalmasak. A Duna-völgy, ezen belül a Margitta-sziget, víznyerési lehetőségek szempontjából az ország egyik legkedvezőbb területe. A pleisztocén korú szemcsés rétegek mindenütt jó talajvíztárolók, s vízkitermelésre alkalmasak. Hátrányként említhető viszont, e víztároló szinteknek a felszínhez való közelségéből fakadóan, az ezekre épülő vízbázisok sérülékenysége, a változó vízminőség, valamint a gyakori magas vastartalom. A Duna folyó vízrajzi viszonyainak jellemzéséhez a mohácsi vízmérce adatai vehetők figyelembe. A vízmérce a jobb parton 1.446,9 fkm szelvényében található, a „0” pont magassága 79,20 mBf. A vízmércén 1901. év óta folyik észlelés. A fentiekben vázolt földtani felépítés illetve a környezetben végzett vízszintmérések alapján a terület felszínalatti vízforgalma az alábbiakban vázolható fel: 2