A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
7. szekció: Vízellátás, vízkezelés - Tolnai Béla (TOVA-Partner Kft.) - Reichart Olivér (SZIE): A ivóvíz stabilitásának egy lehetséges mérőszáma
14 HOCl OCl - + H + A hipoklórossav hatékonysága mintegy 100-szorosa a hipoklorit anionénak. Minél savasabb a közeg, (csökkentjük a pH-t, ami az rH csökkenését is eredményezi), annál inkább visszaszorul a disszociáció és növekszik a pusztulási sebesség. 00 rH N rH R (39) Bevezetve az rH-t és összevonva a (37)-(39) összefüggések együtthatóit egyetlen K paraméterben, az rH-t, a vízkezelési rendszerben képződő mikrobák N R koncentrációja: *tdC thS rHKN Cl R (40) A vízkezelő rendszer mikrobiológiai hatékonyságát a benne képződő mikroba-koncentráció reciprokával fejezhetjük ki: t t h d S C rHKN Cl R *111 (41) Bevezetve a K 1 jelölést, a (41) összefőggés az alábbi alakra hozható: t t h d S C rHN Cl R *11 (42) A együttható mértékegysége (ml/sejt). A (42) összefüggés jobb oldala teljes összhangban van a heurisztikus úton levezetett (31) összefüggéssel. A baloldal pedig értelmezését adja a vízkezelő rendszer belső stabilitási mértékének. R N 1 (43) megadja, hogy az adott műveleti paramétereknél mekkora térfogat szükséges egy sejt képződéséhez. A fogyasztóhoz eljutó víz mikroba-koncentrációja azonban nem függetleníthető a bejövő víz mikrobaszámától. Levezetésünk szerint a rendszert elhagyó víz mikrobaszámának a bejövő szennyezésre visszavezethető része a (36) összefüggésből 1* 0 tC N N Cl V (44) A vízkezelő rendszer és a hálózati fogyasztók közötti csővezetéket csőreaktorként tekintve, a biztonsági klórtöbblet által okozott pusztulás eredményeként a fogyasztóhoz eljutó N F sejtkoncentráció számítása: )exp( _ , tCNNN maradékClRVF (45) _ t : A vízkezelő és a fogyasztó közötti út megtételéhez szükséges idő A megfelelő mértékű klórozás megválasztása, illetve a túlklórozás elkerülése érdekében a nyersvíz mikrobaszámának ismerete igen fontossá válik.
