A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
7. szekció: Vízellátás, vízkezelés - Tolnai Béla (TOVA-Partner Kft.) - Reichart Olivér (SZIE): A ivóvíz stabilitásának egy lehetséges mérőszáma
14 4. Néhány következtetés Az ivóvíz stabilitása elsősorban annak tápanyag tartamától függ. Ha nincs tápanyag a szaporodás alapvető feltétele sincs meg. Ennek ellenére a biztonságérzetünk javítása érdekében szükség lehet minimális mértékű klóradagolásra. A maradék klór vele utazván a vízzel szükség esetén kifejheti fertőtlenítő hatását. A (31) képletből kiolvasható az is: ha a hálózaton a klór elfogy, azaz ha , 0 Clmaradék C-vá válik, a stabilitás nem lesz nulla, csak a biztonság lesz kisebb. Következésképp az a kijelentés, miszerint a hálózat legvégén is kell még maradék klórszintet mérni tudni, stabilitási szempontból nem megalapozott, a biztonsági szempontot alapul véve lehet ilyen következtetésekre jutni. Azonban hosszú évek üzemeltetési tapasztalata alapján állítható, hogy tápanyag szegény víz esetén az állandó üzemű utóklórozás nem indokolt, mert más tényezők kellő mértékű stabilitást garantálnak. A túlzott klórozás növeli a költségeket, agresszivitása révén idő előtt teszi tönkre a berendezéseket. Ha fertőtlenítés klórgázzal történik az üzem a fokozottan veszélyes kategóriába tartozik. A tápanyagban nem szegény víz klórozása a rákkeltő vegyületek képződése miatt káros az egészségre és az indokolatlan túlklórozás erőteljesen rontja az eladandó termék, a vezetékes víz használati értékét. A mikrobiológiai biztonság miatt szükség van klórozásra, de csak az indokolható mértékre. Túlklórozni tápanyag szegény vizet legalább akkora bűn, mint tápanyagban gazdag vizet alulklórozni. Árvízkor vagy tartósan alacsony vízjáráskor, amikor a partiszűrés hatékonysága (tápanyag lebontó képessége) alacsonyabb, ideiglenesen megalapozott a magasabb adagolt klórszint. Csőtörésekkor, amikor az egyébként zárt hálózat nyitottá válik mindenkor szükség van helyi fertőtlenítésre. Ha víz tápanyagszegény – pl. partiszűrésből ered - a csak visszatekintő hatású eljárások, mint az UV besugárzás, vagy a rendkívül drága ultra/nanoszűrés alkalmazása erősen megkérdőjelezhető. Beépítésük nem árt, de felesleges. A hagyományos felszíni víztisztítási technológiák általában derítés-ülepítés-gyorsszűrés fokozatokból állnak és nem történik a technológiai sorban sehol sem tápanyag eltávolítás. A klóradagolás mérséklése érdekében itt az UV besugárzás vagy az ultra/nanoszűrés beépítése előnyös, sőt gazdaságos is lehet. Ahogy láttuk a víz stabilitásának és biztonságnak kéréskörében, tápanyagtartalom és a mérsékletes klórozás nagy szerepet játszik. Ennek ellenére a vonatkozó vízminőségi szabvány előírásaiban nincsen határozott kitétel – nincsen határérték – a két jellemzőre nézve. Nincs maximalizálva a tápanyagtartalom mennyisége és nincs maximum határértéke az adagolható klórnak sem. A stabilitási fok bevezetése mellett mindenképpen indokolt volna ilyen kitételek bevezetése.
