A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

6. szekció: Területi vízgazdálkodás - Felkai István (KÖTIKÖVIZIG) - Felkai István Ottó (NYME): A töltesállékonyságot veszélyeztető élőhelyek a vizgazdálkodásban

III.3. A pézsmapocok (Ondatra zibethicus) Jellemzően patkányformájú rágcsáló. Gesztenyebarna bundája van, szemei kicsik,

fülei is alig látszanak ki a szőrzetből. Mellső lábain 4 ujj (az ötödik csökevényes), hátsó lábain

5 ujj látható. Ezek lenyomatában ujjanként jól fejlett hosszú erős karom található. Farka

csupasz, aprópikkelyes, néhány szőrszállal. Eredetileg észak-amerikai faj, Európába betelepítették 1905-ben, tenyésztési céllal.

Innentől kezdve a kiszabadult példányok miatt, erős terjeszkedésbe kezdett, s mára

gyakorlatilag egész Európát benépesítette. Hazánkban a Duna és mellékfolyói mentén jelent

meg először 1913-ban. Azóta teljesen általános fajjá vált minden olyan vadgazdálkodó

területén, ahol található vizes élőhely, legyen az öntöző csatorna, mocsár, holtág, folyó, tó,

halastó. 10. kép. A pézsmavár Többnyire erősen kötődik a vizes élőhelyekhez, de vándorló egyedei olyakor távolabb

is feltűnnek. Nem számít neki hogy természetes vagy mesterséges környezetben él.

Szaporodásához várat épít a vízparton. (10. kép) Járatának egyik bejárata a víz alatt, míg

másik a víz felett helyezkedik el. A folyosók hossza olykor a 10 m-t is meghaladja. Lévén nem őshonos faj a mi faunánkban, semmiféle védelem nem szükséges és nem is

élvez ilyet. Leginkább elszaporodását kell megakadályozni. Elsősorban egyenlőre a gátakban,

töltésekben okozott károkat róják fel neki fő bűnül. Járatai készítése során a töltéstestekben

okozhat érzékeny károkat, mivel azokat szerkezetileg meggyengíti.