A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

6. szekció: Területi vízgazdálkodás - Felkai István (KÖTIKÖVIZIG) - Felkai István Ottó (NYME): A töltesállékonyságot veszélyeztető élőhelyek a vizgazdálkodásban

III.4. A közönséges vakond (Talpa europaea) általános bemutatása A közönséges vakond elterjedési köre

Európán kívül

Észak-Afrikán

, Ázsián keresztül

Japánig terjed. Tartózkodási helyét ő maga árulja el, mert állandóan új túrásokat hány fel,

hogy megélhessen. A közönséges vakond teljes hossza 15–17 cm. Végtagjai nagyon rövidek és vízszintes

helyzetűek. Nagyon széles tenyere mindig kifelé és hátrafelé fordul. Rövid ujjai kötőhártyával

vannak összekötve és széles, lapos, tompa élű, de erőteljes karmokkal fegyverzettek. A kicsiny és rövid lábak ujjai különváltak. A vakond nagyon könnyen ás. Fő ásószerve

természetesen lapát alakú, kezei erős karmokkal ellátottak, mert – kivált keményebb talajban

– csak ezek segítségével hatolhat előre. Ha a járatban a kiásott föld fölhalmozódik, a vakond a

földfelszín irányában kezd ásni, s ezen a kürtőn át – fejének erős lökéseivel – nyomja ki a földet. Ez a vakondtúrás keletkezésének oka és módja. (6. ábra) 6. ábra. Egy vakond-járat általános felépítése (http://probalkozas.lapunk.hu) A gátakban és töltésekben nem szabad megtűrni, mert folyosói által a víznek utakat

nyit, és ezzel gátszakadást okozhat. Ahol kárt okoz, a vakondot ott sem kell megölni (ami

védettsége miatt amúgyis szabálysértés), mert hatékony eszközökkel el is lehet űzni. A

kertészek által is alkalmazott régi bevált módszer, hogy

petróleummal vagy terpentinnel átitatott rongyokat helyeznek el a vakond főfolyosójának néhány helyén. Ezek szagát nem

bírja az állat, nem képes zsákmányát kiszimatolni, ezért inkább elmenekül a területről. Az árvízvédelmi töltésekben okozott nemkívánatos tevékenységeit szeretném a következőkben

jobban bemutatni. III.4.1. Vakondok jelenléte az árvízvédelmi töltésekben A gátakon járó emberek, kirándulók, turisták, vízügyi szakemberek, gyakran

találkoznak a vakondok nyomaival. Túrásuk mindenhol elárulja jelenlétüket. A talajok fizikai milyensége is befolyásolhatja életmódjukat. Megélnek ugyan a legkeményebb, kötött agyagos

talajokban is, de saját, valamint a kertészek tapasztalatai alapján elmondható, hogy

szívesebben telepszik meg jobb vízgazdálkodású, könnyedebb (esetleg öntözött), lazább