A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
5. szekció: Nagy tavaink vízgazdálkodása - Dr. Dinka Mária - Ágoston-Szabó Edit - Berczik Árpád (MTA Magyar Dunakutató Állomás): A fertői nádasok degradálódásáról
8 11. ábra: Aratási kártétel, közvetlenül az aratáskor 12. ábra: Aratási kártétel nyomai nyáron A nád dekompozíciója A Fertő, fentiekben részben bemutatott, sajátos viszonyai között a dekompoziciós folyamatok is különleges figyelmet érdemelnek. A nádaratás csökkenti a fitomassza tömegét, bár a nádas területének csak egyharmadát, néha felét aratják éspedig a levelek lehullása után, amelyek a vízben ill. az üledék felszínén visszamaradnak. A nem aratott részen a szárak részben letöredeznek (az időjárás hatására) és a vízbe, üledékfelszínre kerülve, vagy állva dekomponálódnak. Technológiai tekintetben kedvezőtlen időjárási körülmények között végzett aratás (az üledékfelszin és a víz nincs fagyott állapotban) tekintélyes kárt okoz a rizómák feldarabolásával és kiforgatásával (10. ábra). 2,5 éves in situ és laboratóriumi vizsgálatsorozattal nyomon követtük a levél, a szár (levélhüvellyel együtt) és a frissen kiforgatott, egészséges rizóma lebomlási folyamatának bizonyos jellemzőit: a fitomassza tömeg, táp- és rostanyag tartalmának változását. Kezdetben a bomló nád részek tömegvesztesége az oldható tápanyagok mobilizálódásása miatt gyors volt. A dekompozíciós kísérlet végére a rizóma tömegének 69%-a, a levél tömegének 90,5%a, a szár tömegének 40 és 12,4%-a (vízben és levegőben) bomlott el. A rostanyagok közül hemicellulóz hamarabb bomlott el, mint a cellulóz és a lignin (Dinka és mtsai 2004a). A bomló rizómát elsőként a baktériumok majd ezt követően a gombák népesítették be. A bomló nádrizóma potenciális oxigén fogyasztása (ETS-aktivitása), a víz hőmérsékletével párhuzamosan változott (Ágoston-Szabó és mtsai 2006). Összegzés Az egészséges és a pusztuló nádas üledékének összetételében lényeges a különbség. Pusztuló nádasban az üledék szervesanyag, nitrogén, foszfortartalma szignifikánsan nagyobb és az üledék szerkezete laza (70-80% víztartalom). A náddal nem borított és borított mintavételi helyek különböző mélységből származó intersticiális vízének vizsgált paraméterei lényegesen eltérnek egymástól. Az általunk vizsgált mintavételi helyek nádhajtások közötti és a nádmentes foltokból származó intersticiális vízének fizikai és kémiai tulajdonságai közötti eltérés azt igazolja, hogy a vízi makrofitonok befolyásolják az intersticiális víz kémiai tulajdonságait, amely eltéréseket a vízi ökoszisztémák anyag- és energiaforgalmának becslésénél célszerű figyelembe venni. A nád morfológiai karakterisztikáinak és a növekedési mutatóinak értékei valamint biomasszája az egészséges nádasban mindenkor nagyobbak. A pusztuló állományokban az egymást követő növekedési csoportok jelentősége nagyobb, mert az összhajtássűrűséghez viszonyított arányuk nagyobb, a 3. növekedési csoport (késő nyáron fejlődésnek induló hajtások) aránya a 10%-t is elérte. Az egészséges nádasban a nád szervek (levél, szár a levélhüvellyel, rízóma, gyökér) N koncentrációja szignifikánsan kisebb, P koncentrációja pedig szignifikánsan nagyabb, mint a
