A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
5. szekció: Nagy tavaink vízgazdálkodása - Dr. Berczik Árpád - Dinka Mária (MTA Magyar Dunakutató Állomás): Az MTA Magyar Dunakutató Állomás fertői hidrobiológiai kutatásairól
2 magyar részét 1979-ben Bioszféra Rezervátummá nyilvánította, 12 542 ha kiterjedésben, „Lake Fertő Biosphere Reserve”. (Az osztrák oldalon ez már 1977-ben megvalósult.) Az UNESCO párizsi központjának támogatásával két ízben magyarországi kerekasztal konferencián tekintettük át a kutatási eredményeket és a további feladatokat. E terület ezzel a bioszféra rezervátumok rangos világhálózatának része lett. Itt jegyezzük meg, hogy részben a már korábban is természetvédelmi oltalom alatt álló területekből 1991-ben létrehívták a FertőHanság Nemzeti Parkot, amely 1994-től az osztrák Nationalpark Neusiedler See-Seewinkel nemzeti parkkal együtt, határon átmenő, közös nemzeti park lett. 2001-ben a terület egészét a Világörökség részévé deklarálták. Kutatási alapelvek és program Alapvető törekvésünk a 75 km 2 kiterjedésű magyar tórész hidrobiológiai alapállapot felmérésének a megindítása volt, mégpedig nem pontszerű és nem pillanatfelvételek alapján, hanem a változatosnak ígérkező vízterület lehetőleg kiterjedt sorozatos vizsgálatával. A vizsgálatok a Fertő élőhely-típusainak két nagy csoportját törekedtek feltárni: 1/ a szabad vízfelületeket (nyílt vizek, csatlakozó öblözetek, belső tavak, csatornák) és 2/ a nádasokat (part menti állományok akár több km szélességben, valamint nádas szigetek). Az elvi kereteket a klasszikus hidrobiológiai megközelítési stratégia adta: abiotikus környezeti adottságok (kémiai, fizikai jellemzők), élőlénytársulások (együttesek) és anyagforgalmi kapcsolatok, kölcsönhatások feltárása, az általános kép az alapvető folyamatok, valamint a Fertő speciális sajátosságainak megismerésére. A vizsgálatok lehetséges körét jelentősen megszabta az adott szakember és laboratóriumi kapacitás, a vállalható feladatok volumene pedig az igen változó anyagi támogatástól függött. Szervezésünkben 1972-2007. között a kutatási program végrehajtásában az MTA Magyar Dunakutató Állomás 10 kutatója (Ágoston-Szabó Edit, Berczik Árpád, Dinka Mária, Guti Gábor, Horváth Gábor, Kiss Anita, Ráth Borbála, Schöll Károly, Tóth János, Varga Ildikó), valamint, az Állomás felkérésére, további 59 külső munkatárs vett részt, kisebb-nagyobb vállalásokkal. A kutatási projektek, témák jelentős többségének vezetője, ill. koordinátora Dinka Mária volt. Az eredményeket, tevékenységünket magábafoglaló bibliográfia az elmúlt három évtizedre vonatkozóan több mint 170 tanulmányt tartalmaz (Dinka 2007). E tanulmányok az alábbi jellegű vizsgálatokra épültek: vízkémia – (a tó teljes magyar területén, összesen közel 50 ponton, 5-30 paraméterre kiterjedően, 1990-től folyamatosan), üledékkémia – (a tó teljes területén 61 ponton, 6-20 paraméterre kiterjedően, 1984-1992. között intenzíven, azóta meghatározott esetekben), üledék intersticiális víz – (fizikai, kémiai jellemzők figyelemmel a nádasra, valamint az üledékhez és a kapcsolódó vízterekhez kötődő kölcsönhatásokra 1998-2002. között), víz- és üledékhőmérsékleti viszonyok – (a tó teljes magyar területén közel, 20 vizsgálati helyen, az üledékben rétegmérések cm-enként max. 30 cm-ig, 1987-1990. között), fitoplankton-algológia – (a tó teljes területére, a magyar tórészre vonatkozó részletes vizsgálatsorozatok, 1980-1990. között), zooplankton Rotatoria, Crustacea együttesek – (a magyar tórészre vonatkozó részletes vizsgálatsorozatok 2002-től folyamatosan), perifiton – (elsősorban a magyar tórész belső tavaiban, 1985-1987. között), makrofitonegyüttesek – (a magyar tórészre vonatkozó összehasonlító állományfelvétel, 1987-88-ban), nádasökológia – (a magyar tórész nádas állományának eltérő minőségű területein termőhelyi viszonyok, állományszerkezet, nád-növekedés, produkció, tápanyagtartalom, a rizóma szénhidrát készlete, aratás hatása és a nád-dekompozíció vizsgálata, 1992-1999. között, az EU-EUREED program keretében),