A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

5. szekció: Nagy tavaink vízgazdálkodása - Dr. Berczik Árpád - Dinka Mária (MTA Magyar Dunakutató Állomás): Az MTA Magyar Dunakutató Állomás fertői hidrobiológiai kutatásairól

1 AZ MTA MAGYAR DUNAKUTATÓ ÁLLOMÁS FERTŐI

HIDROBIOLÓGIAI KUTATÁSAIRÓL Berczik Árpád – Dinka Mária MTA Magyar Dunakutató Állomás Előzmények Három nagy tavunk – a Balaton, a Fertő és a Velencei-tó – közül világviszonylatban is

hidrobiológiai szempontból jól kikutatottnak minősül a kereken 100 év óta vizsgált Balaton, a

Velencei-tó ez irányú hiányosságait az utóbbi évtizedek szervezett vizsgálatai lényeges

mértékben pótolták, a 309 km

2 kiterjedésű Fertő kutatása viszont kényszerűségből lemaradt, a

nemzetközi szaktudomány egyébként fokozódó érdeklődése mellett. A Fertő-kutatás szomorú előzménye ugyanis, hogy 1920-tól az 1980-as évekig

rendszeres, sorozatos vizsgálatok nem voltak tervezhetők, az első 25 évben a trianoni

békeszerződés nyomasztó árnyéka, majd a „vasfüggöny” miatt. Hidrobiológiai

alapállapotának felmérésére tehát ezért nem kerülhetett sor. Magyar-osztrák

együttműködésről pedig szó sem eshetett. Ebben, a több mint fél évszázadban mind magyar,

mind osztrák részről csak néhány, bár értékes rövidebb tanulmány jelent meg a Fertő

limnológiai, hidrobiológiai adottságairól. Hazai viszonylatban, elsősorban Varga Lajos

professzor tanulmányai emelendők ki, amelyek a Fertő alapjellegzetességeit foglalták össze (Lászlóffy 1972). Az 1970-es évek kezdetétől a politikai légkör lehetővé tette bizonyos nyugati

szomszédainkkal a kulturális-tudományos kapcsolatok elmélyítését. Ennek szellemében a

Magyar és az Osztrák Tudományos Akadémia közötti egyik együttműködési területnek az

osztrák fél a Fertő-kutatást javasolta. Straub F. Bruno akadémikus, az MTA akkori alelnöke,

Dudich Endre akadémikussal vette fel a kapcsolatot annak érdekében, hogy áttekintsék a

Fertő-kutatás hazai megszervezésének lehetőségét egy magyar-osztrák leendő akadémiaközi

együttműködés keretében. E munkában Dudich Endre professzor mellett - aki az MTA Magyar Dunakutató Állomásának alapítója és ekkortájt vezetője volt - kezdettől Berczik

Árpád is részt vett. Rövidesen megalakult az MTA Fertő-táj Bizottság (elnök: Stelczer

Károly, titkár: Pichler János). E bizottság kezdettől együttműködött a Magyar Hidrológiai

Társaság Soproni Szervezetével (különösen Prof. Vendel Miklós akadémikussal és Garád

Róberttel). Attól kezdve, hogy a Fertő-kutatás a Magyar és az Osztrák Tudományos

Akadémia közötti együttműködési téma lett, a fertői szervezett hidrobiológiai kutatások hazai

bázishelye az MTA Magyar Dunakutató Állomása. A kutatói kapacitás biztosítása kétszeresen

is nehéz volt: egyrészt a Fertő közvetlen térségében alig volt hidrobiológus, biológus,

másrészt álláshelyeket akkortájt is nehezen lehetett kapni. A kutatási feltételeket alapvetően

megszabták az akkor még teljes szigorral fennálló határzár-nehézségek, amelyek térben és

időben igen korlátozott mozgást tettek csak lehetővé. Ennek megfelelően különböző,

elsősorban budapesti kutatóhelyek munkatársainak töredék kapacitásaival, diplomamunkát

készítő hallgatókkal, doktoranduszokkal lehetett csak a rendszeres munkát megindítani. Erre az időszakra esik az UNESCO világméretű környezeti programjának, a MAB

Programnak (Man and Biosphere Program) megindítása (1971/72.), amelyben Magyarország

kezdettől jelentős aktivitást vállalt. Az alakuló Fertő(táj)-kutatási program ebben hamar helyet

kapott, mert Eurázsia legnyugatabbra fekvő sztyeptava, a hidrográfiailag hozzá kapcsolódó

hansági vízterek és az ezeket körülvevő táj eleve vonzó objektumnak ígérkezett, s ugyanakkor

az eltérő politikai-társadalmi berendezkedésű országok közös projektje politikailag is

fokozottan figyelemre méltó volt az UNESCO számára. A szervezésünkben megindított

kutatások eredményei jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy az UNESCO főigazgatója a Fertő