A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Molnár Sándor (KÖTIKÖVIZIG): A Kárpátaljai erdők lefolyást módositó hatása

5 Az intenzív emberi beavatkozás a Kárpátalja erdeibe a XVIII. század elején kezdődött el. A favágást a

hegyek felső részében kezdték, az erdei tisztások kiszélesítése céljából. Igazi nagy károkat a II. világháború idején okoztak. Ebben az időszakban 3-4 millió m

3 volt az éves fakitermelés (Bolykó, 2006). A háború után még nagyobb méreteket öltött a fatermelés. 1947-1957 között 70 millió m

3 fát termeltek ki a Kárpátok területén (Szuhányi, 2004). Van olyan adat, amely szerint ez a mennyiség 100 millió m

3 –t is kitesz (Komendar, 1994). Sokszor szélviharok miatt kellett fát termelni.

1957-1960 között több, mint 500 ezer ha-on károsítottak szélviharok. Az elmúlt 200 évben 20,2%-kal csökkent az erdők aránya a Kárpátok lábánál és 53,5%-kal a hegyvidéki területeken (Szuhányi, 2006). A Felső-Tisza 17000 km

2-nyi környezetében talán a legobjektívebbnek nevezhető erdősültségi

vizsgálatokat a Földmérési és Távérzékelési Intézet végezte 2004-ben. Értékelésükben leírják, hogy a Landsat műhold tematikus térképező szenzorja kiválóan alkalmas a zöld növényzet, ezen belül az erdő

(lombos, tűlevelű) területének pontos meghatározására. Megállapítják: az erdők területe 1896-1992 között jelentős mértékben, 29,7%-kal csökkent. Mérésük szerint a legdrasztikusabb „erdővesztés” a piacgazdaság kialakulásának idejére (1992 – 2000) tehető. A 8 év alatt 800 km

2 területen termelték ki az erdőket! Az intézet kutatási eredményeinek bemutatását az alábbi mondattal zárja: „…bizton állíthatjuk, hogy a Tisza vízgyűjtő területén folyamatosan folyó erdőirtások az évenként ismétlődő tiszai árvizek egyik oka”. Előző mérésekkel csaknem megegyező időpontok közötti (1896-1998) erdősültségi adatokról számol be

(Konecsny, 2005). Nyolc részvízgyűjtő (7147 km 2

) adatainak alapján fő következtetése : - 1998-ban 19%-kal kevesebb erdőterület fedte a részvízgyűjtőket, mint 1896-ban. Legnagyobb mértékű

csökkenések a Fekete-Tisza, Nagyág és a Borzsa vízgyűjtőin következtek be. 10%-os a csökkenés a Tarac

Királymező feletti részterületén és a Túron. - a külföldi erdőterületek csökkenése kedvezőtlenül hatott a hazai árvízi lefolyásra, de ez a hatás nem volt nagyon jelentős. Feltűnő a különbség az előzőekben részletezett publikációk adatai és utóbbi gondolatok között! A kitermelt állományok helyeit csak részben erdősítették. Ukrajna erdőprogramjában az erdőfelújítási munkákat 584,8 ezer hektáron tervezik elvégezni (Bojko, 2006). 5. ábra (Bodnár, 1995.) A ábra szerint a jelenlegi állomány 60%-a fiatal és középkorú fafajtákból áll, melyeknek sokkal kisebb a

vízszabályozási szerepe, mint az érett erdőnek.