A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
2. szekció: Hajóutak fenntartása, a Folyami Információs Rendszer bevezetése - Lieber Gábor (KDVKÖVIZIG): Hajózási problémák a Közép-Duna-völgy területén
2 Az Európai Tanács és az Európai Parlament 1996-ban fogadta el a TEN (Transz-európai Hálózatok) iránymutatását az infrastruktúra három nagy területén: a közlekedésben (TEN-T), a távközlésben (beleértve az informatikát) és az energia terén. Célja egy integrált szárazföldi, belvízi, tengeri és légi közlekedési infrastruktúra-hálózat létesítése a Közösség területén. Ebben az infrastruktúra-hálózatban is kiemelt szerepű a DMR (Duna-Majna-Rajna) csatorna, azon belül is a Duna folyó, mely a 10 kiemelt közlekedési folyosó (korridor) közül a VII. számot viseli. „A nemzetközi jelentőségű főbb vízi utakra vonatkozó Európai Egyezményt” (röviden csak AGN Egyezményt) 1996-ban fogadták el Genovában, és 1999-ben lépett hatályba. Célja a nemzetközi vízi szállító hálózat kiépítésére, fejlesztésére, újjáépítésére irányuló tervezési és működési paraméterek egységesítése. Az egyezmény megalapozta egy nemzetközileg elfogadott belvízi út- és kikötői hálózat létrehozását, valamint ennek olyan működési és infrastrukturális paramétereit, melyhez minden tagállam alkalmazkodni tud. A hálózat földrajzi mérete az Atlanti óceántól egészen az Urál folyóig terjed, magában foglalva a hajózható folyókat, csatornákat és tenger menti vízi útvonalakat, összekötve 37 országot, jóval túlmutatva ezzel az európai régión. Az AGN Egyezményhez való csatlakozással az államok kormányai kötelezik magukat nemzetközi jelentőségű belvízi útvonalaik és kikötőik fejlesztésére, az egységesen elfogadott feltételeknek megfelelően. A 2001 szeptemberében megjelent újabb Fehér Könyv az előzőhöz hasonlóan vázolta fel az EU közlekedésfejlesztési, szabályozási irányvonalait, és benne meghatározó súlyt kapott a fenntartható fejlődés új értelmezése, a különböző közlekedési ágak összekapcsolása (intermodalitás) a közúti közlekedés alternatíváinak fejlesztése szempontjából. E szerint a közösségi társfinanszírozást úgy kell átalakítani, hogy a vasúti, a tengeri és a belvízi szállítás elsőbbsége érvényesüljön. A Fehér Könyv a kiemelt célok megvalósításának eszközeit illetően így fogalmaz: „itt az ideje, hogy a közlekedésben is többet oldjunk meg ésszel, mint betonnal”, vagyis az EU tagjai a kitűzött céljaik megvalósítását sokkal inkább szabályozással, szervezéssel, új szállítási technológiák ösztönzésével kívánják megoldani, mint nagy infrastrukturális projektek megvalósításával. „A Fehér Könyv stratégiai céljait az határozza meg, hogy a társadalom mind nagyobb mobilitást igényel és egyre magasabb szintű minőségi igényei vannak, ugyanakkor a környezetszennyezés problémája megkérdőjelezi a közlekedési teljesítmények növekedésének megengedhetőségét változatlan körülmények és feltételek mellett.” Az Európai Tanácsnak és a Parlamentnek 2006. elején benyújtott „A belvízi szállítás előmozdításáról, NAIADES — Integrált európai cselekvési program a belvízi szállítás érdekében” (5583/06) című közlemény 5. fejezete külön foglalkozik a vízi infrastruktúrával. Itt javasolja többek közt egy Európai Fejlesztési terv megalkotását a vízi út infrastruktúra és a más járművekre való átrakodási lehetőségek karbantartására és fejlesztésére, így hatékonyabbá téve a transz-európai belvízi áruszállítást, a környezeti követelmények tiszteletben tartásával. A Közlemény felhívja a figyelmet, hogy ezen fejlesztéseknek integrált és a fenntartható fejlődés jegyében koordinált módon kell lezajlaniuk, segítve a vízi utak többcélú felhasználási formáinak kölcsönös megértését és elfogadását, csillapítva a környezetvédőkkel fellépő esetleges ellentéteket.
