A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

2. szekció: Hajóutak fenntartása, a Folyami Információs Rendszer bevezetése - Lieber Gábor (KDVKÖVIZIG): Hajózási problémák a Közép-Duna-völgy területén

3 2. Hajózási problémák a Közép-Duna-völgyben 2.1. Hajóút paraméterek A világ jelentősebb belvízi vízi útjaira az ENSZ EGB a már említett AGN Egyezményben

határozta meg a vízi úti fejlesztéseket harmonizáló paraméter-rendszert, amelyet a Dunamenti államok, így Magyarország is elfogadott. Ennek alapján az egyes országok saját vízi

útjaikat besorolták az ENSZ EGB előírásainak megfelelően. A magyarországi vízi utak

osztályba sorolását a nemzetközi vízi utakról szóló EU megállapodás kihirdetését tartalmazó

151/2000. (IX. 14.) Kormány- és a 17∕2002. (III. 7.) KöViM rendelet melléklete tartalmazza. A rendeletek szerint KDV-KÖVIZIG kezelésébe tartozó Duna folyamszakasz 1708-1641 fkm (Szob-Budapest) közötti szakaszára a VI/B és az 1641-1433 fkm (Budapest-Dunaföldvár) közötti szakaszára a VI/C vízi útnak megfelelő paraméterek az irányadóak. Emellett ugyanezen országok a már említett 1948-as Belgrádi Egyezményben is kötelezték

magukat az ott meghatározott, és azóta is érvényben levő, ún. „DB ajánlásokhoz”, melyek szintén dunai hajóút-paramétereket írnak elő. A fentiekből következik, hogy a dunai vízi útnak mindkét előírásnak meg kell felelnie.

Ellentmondás azonban nincs, mivel a vonatkozó jogszabályok egyértelműen tartalmazzák,

hogy „a Duna Bizottság (DB) ajánlásait kell a Dunára vonatkozóan alkalmazni, és ha ezek a

vízi úton biztosítottak, akkor azok kielégítik az ENSZ EGB előírásait is.” /VITUKI, 2007/ A Duna Bizottság első lépésként azt a célt tűzte ki, hogy Bécs és Braila között a legkisebb hajózási vízszinthez (a továbbiakban: LKHV) mérten 2,5 m legyen a minimális vízmélység

egész évben. Később azonban kiadtak egy módosított változatot, amelyben meghagyták az LKHV-2,5 m vízmélységet, de egy kis változtatást eszközöltek: a 2,5 méter itt már azt

jelentette, hogy a hajó milyen mély merülésű, tehát ezen kívül még szükség van tartalék

vízmélységre. Az alkalmazandó paraméterek így a hajóút szélességének tekintetében:  laza altalajú mederszakaszon 180 m  laza altalajú gázlós mederszakaszon 150 m  sziklás altalajú gázlós mederszakaszon 100 m a hajóút mélységének tekintetében pedig (LKHV-hez mérve, mederanyagtól függő biztonsági

távolsággal számolva):  laza, illetve lágy szerkezetű mederfenék esetén 25+2 dm  sziklás mederfenék esetén 25+3 dm 2.2. Hajózási kisvízszintek változásai Az LKHV a rendeletek szerint a Dunának az 1811,00 fkm és az 1433,00 fkm közötti változó

vízállású szakaszán a tárgyidőszakot megelőző 30 év jégmentes időszakának adataiból

számított 94% tartósságú vízhozamhoz tartozó vízszint. Korábban a Duna Bizottság által

1990-ben elfogadott szintek (DB 1990) voltak érvényben, 2004 óta az újabb számításoknak

megfelelően megállapításra került értékek a mérvadóak (DB 2004), ezt használják a jelenlegi

tervezési folyamatok során is. A két adatsor eltéréseiből fontos következtetések vonhatóak le

a számítások közt, vagy akár az azóta eltelt időszak mederbeli változásait illetően is. Az elmúlt évtizedekben a Budapest alatti szakaszon kedvezőtlen tendencia látszott

érvényesülni, a hajózási kisvízszint jelentősen csökkent. Ebben döntő szerepe van az igen

jelentős, kb. 15 millió m

3 volumenű ipari lakásépítési célú kavicskotrásnak, valamint az