A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Andó Mihály, dr. Fekete Endre, Vidács Lívia, Busa-Fekete Bertalan, ATIKÖVIZIG: Maros hordalékkúp állapotának és potenciális szennyezőforrásainak értékelése

1. ábra. A Maros-hordalékkúp magyarországi részének elhelyezkedése A terület felszínének mai képe a negyedidőszak felszínalakító folyamatainak eredményét tükrözi. A tektonikai változások mellett a legjelentősebbek a fluviális és eolikus felszínformáló folyamatok hatásai voltak dominánsak. A morfológiai szempontból meghatározó folyamatok megváltozása a klimatikus viszonyok változásához köthetők. A negyedidőszak nedvesebb periódusaiban a folyóvíz, a hidegebb, szárazabb időszakokban a szél munkája volt meghatározó. A klimatikus viszonyok változását a folyó vízjárása követte, így a száraz időszakokban a feltöltődési, nedvesebb időszakokban a bevágódási folyamat volt meghatározó. A hordalékkúp morfológiájának kialakításában az Ős-Tisza, de főleg az ŐsMaros játszott meghatározó szerepet. A Maros fejlődése a harmadidőszak végétől, a pliocén közepétől követhető nyomon. Kezdetben két ága kanyarogta be a tájat, hordalékkúpja folyamatosan alakult ki és haladt a mai Alföld felé. A negyedidőszaki tektonikai mozgások közül jelentős volt a Makó-Szeged vonal süllyedése, amely magához vonzotta a folyót, így igen vastag üledék halmozódott fel. A tektonikus mozgások eredményeként a Maros saját hordalékkúpján vándorolt, szélesítette, bővítette, formálta azt. Majd legyező alakú hordalékkúpját elhagyta, és a Száraz-ér, Aranka mentén alakította hordalékkúpját. Végleges vonalát a Szeged környéki süllyedések hatására vette fel. A területen nem alakultak ki jelentős pozitív és negatív formák, a Maros és fattyúágai folyamatosan egyengették a felszínt, egymás erózióbázisai voltak. A folytonos fluviális felszínformálásnak köszönhetően jöttek létre azok a tökéletes síkságok, enyhén hullámos síkságok, amelyek ma a táj „egyhangúságát” jelentik. Az eolikus felszínformálás ugyan csak kevés morfológiai formát hozott létre, azonban ezen a területen is számottevő szerepe volt. A légkörbe jutott finom szemcsék hullópor formájában visszajutottak a felszínre és kiváló minőségű talajok jöttek létre. A löszös felszínborítás eredményeként néhol még kivehetők az egykori vízhálózat nyomai, ám ezek az intenzív mezőgazdasági művelés miatt nagyrészt eltűntek. A szabályozási munkák megkezdése előtti időszakban az alegység területén kiterjedt mocsárvilág virágzott, melynek táplálója a Maros és annak egykori kusza vízrendszerének maradványai voltak. 2