A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

3. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - Gulyás János, FETIKÖVIZIG: A Szamos folyószabályozásának és hajóútjának koncepció-terve

mondani. Gyakorlati szempontból éppen ez az időszak a legfontosabb. A meder fejlődésének tendenciája, a kanyarulatok alakulásai, a szabályozások hatása a meder fejlődésére, stb. mind olyan kérdés, melyet fontos ismerni a folyóval kapcsolatos minden vízgazdálkodási munkánál. A Szamos szabályozása A szabályozás szempontjából a folyó fejlődéstörténetének utolsó 200 éve a legfontosabb. A Szamos-meder a XVIII. század közepéig az ősi állapotoknak megfelelően fejlődött. Az emberi tevékenység természetesen beleszólt a folyó életébe, de csak jelentéktelenül módosította azt. Történelmi források beszélnek ugyan arról, hogy már 1543-ban is történt a Szamoson kanyarátvágás, mellyel a Szatmári vár védelmét igyekeztek biztosítani, ez azonban helyi jelentőségű lehetett. A XVIII. század közepén indultak meg a mederfejlődés szempontjából komolyabb szabályozási munkálatok. A történelmi feljegyzésekből tudjuk, hogy Mária Terézia királyi biztost küldött ki a mederrendezések és töltés építések végrehajtására. Megszabta azt is, hogy a töltések 3 öl szélesek és 1,5 öl magasak legyenek. A szabályozásokat főleg a Szamos felsőbb folyásánál, tehát a mai magyarországi szakasz fölött végezték. A szabályozások – amint a következőkben látni fogjuk – nem rendszeresen bár, de folytatódtak. Ezek eredményeképpen a folyó Sikárló és Vásárosnamény közötti szakasza napjainkig több mint 53%-ára csökkent. 1778-tól kezdve Szatmárnémeti környékén tisztogatni kezdték a folyó medrét, szétbontották az elszaporodott malomgátakat, kiszedték a fákat a mederből és szétrombolták a halászrekeszeket. Ezek pontos helyét ma már nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy e munkálatokkal főleg a só tutajon való szállítását akarták biztosítani. Közvetve azonban beleszóltak ezáltal a folyó életébe. 1830-ig 8 db kanyart metszettek át, mellyel megrövidítették a folyó hosszát, megnövelték az esését, tehát a folyó energiaviszonyait is módosították. Az átmetszések pontos helyét nem ismerjük, csak annyit tudunk róluk, hogy medrük hamarosan feliszapolódott. 1848. és 1853. közötti időben is készültek kanyarátmetszések. Ekkor készülhetett a Dara melletti kanyarok átvágása és – feltehetően – a Csengertől keletre levő kanyarulat első átmetszése is (az utóbbi azonban lehet, hogy téves adat). A szamosbecsi kanyarok átmetszései is az 1819-es és az 1850-es térképezés közötti időben készülhettek. 1853-ban komolyabb szabályozási munkálatokat terveztek Boros Frigyes tervei alapján, amely Szatmár felett 14 db, Szatmár alatt 25 db átvágást irányzott elő. Ebből Szatmár fölött 1858. és 1865. között 19 db átvágást, alatta pedig 11 db átmetszést valósítottak meg. A nagyrészt új csatornák hossza a mai magyarországi szakaszon kb. 15 km volt. Ekkor készültek az óvári átmetszések a komlódtótfalusi, angyalosi, sályi, szamosújlaki, cégény-tunyogmatolcsi, valamint a Kérsemjén feletti és szamosszegi kanyarok átvágásai is. A cégény-tunyogmatolcsi átmetszés egymagában 8 km hosszú volt. Az árvédelmi töltéseket 1857-ben kezdték nagyobb ütemben építeni. Ezek azonban még csak a veszélyeztetettebb szakaszokon épültek és ott is elég gyenge minőségben. 1864. és 1896. között pl. 204 esetben volt gátszakadás. 1877-ben újra fellendültek a szabályozási munkák, melyeket a gyakori árvizek sürgettek. 1886. és 1888. között készült el az Olcsvavitkai átvágás, mely 1,3 km hosszú volt. 1895. után 1909-ig újabb 9 db átmetszést készítettek a Szatmárnémeti alatti mederszakaszon, vagyis a mai magyarországi részen. Pontos helyüket nem ismerjük. A partbiztosítások építését, és javítását is ebben az időben kezdték meg intenzívebben. Ekkor végezték el például a szamosangyalosi, tatárfalvai, cégényi, nábrádi, kérsemlyéni, szamoskéri, panyolai, szamosszegi és olcsvaapáti körüli partbiztosításokat. 1895 után építették a Szamos bal parti töltéseit és 1892–1914 között pedig a jobb parti töltéseket. 3