A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

3. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - Gulyás János, FETIKÖVIZIG: A Szamos folyószabályozásának és hajóútjának koncepció-terve

1908. és 1914. között készült a Nábrád melletti, Csegöld, Szamossályi határában levő, valamint a szamosbecsi jobb- és bal parti védőmű is. Az 1919. évi árvíz nagy rongálást végzett Szamosbecs, Szamoskér és Olcsvaapáti partbiztosításaiban. Ezeket a 20-as években kellett újjáépíteni. A Szamos mindkét partján a töltések további építését és javítását végezték el 1926. és 1930. között. Ezek már komolyabb méretekkel készültek. 1927-től napjainkig több új partvédőmű is épült és sok régi szakaszt építettek újjá. A partbiztosítások is beleszóltak a meder fejlődésébe. A természetes mederváltozások menetét megzavarták azzal, hogy megakadályozták bizonyos partok pusztulását, ezáltal a kanyarulatok más formában fejlődtek tovább és a folyó energiaviszonyai is ennek megfelelően módosultak. Szót kell ejteni az árvédelmi gátak szerepéről is, mely a meder fejlődése szempontjából lényeges szerepet játszott. Hatását azonban még nem tekinthetjük tisztázott kérdésnek. A meder fejlődése szempontjából ugyanis nem mindegy, hogy az árhullámok a mederben vonulnak-e le, vagy a síkságon szétterülve stagnálnak, mint annak idején, a szabályozás előtt. Az árvédelmi töltések a folyó beágyazódását nagymértékben elősegítették. (VITUKI 1964) A mederfejlődés egyensúlyának megközelítése érdekében 1975-ben Olcsvaapáti alatt elvégezetek egy 1,3 km-es átvágást, mely csökkentette a folyónak azon törekvését, hogy régi torkolata felé térjen vissza. Az átvágás hatékonyan segíti elő a jég levonulását, valamint a partok biztosításához kedvezőbb helyzetet hozott létre. Az 1775-ös térképfelvételtől az 1840-es évekig terjedő időszak változásai azért fontosak, mert a meder természetes fejlődésére szolgáltatnak adatokat. (2. ábra) 2. ábra. A Szamos jellemző mederformái az 1770 – 1860-as évek között (VITUKI 1964) Az adatok alapján Csenger és Vásárosnamény között összesen 22 átmetszés készült, mely együttvéve kb. 26 km csatorna építését jelentette. A meder magyarországi szakasza (határtól a torkolatig) 1817-től 1962-ig 61,1 km-rel lett rövidebb (1. táblázat). Ennek megfelelően a folyó esése is meg növekedett, medre beágyazódott. Természetesen az energiaviszonyai is lényegesen megváltoztak. 4