A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Páris Emil: Felszínalatti vízadó rétegek hasznosítási lehetőségei az éghajlatváltozás hatásai kezelésében a Duna-Tisza köze példáján bemutatva

feneke alatt átlagosan 20 m-el mélyebben helyezkedik el. Így a réteg Dunameder-fenék alatti részében ténylegesen előfordulhat mintegy 6 milliárd m³ víz. Az előbbiekben kielégítően bizonyítottuk a kavicsréteg jelentős vízkészletét és az abból nyerhető vízhozamokat. E kavicsterasz vízkészletének legjelentősebb hasznosítását Bugyitól északkeletre a Duna-Tisza csatorna közelében, ahol a kavics réteg vastagsága 25 és 60 m között változik, javasoljuk kialakítani. A vízbázis napi termelése 30 000 m³ lenne, a réteg áteresztő képessége k = 2x10־³ m/sec. A talajvíz lejtése pedig 1,3 ‰. A pannon és negyedkori rétegekből nyerhető víz mennyisége Egyes kutatók (Erdélyi, Almássy, Rónai, Urbancsek) a Magyar medence alföldi részét többszintes áramlási rendszerként kezelik és a rendszeren belüli rétegek szempontjából háromfajta nyomásállapotot különböztetnek meg. Vizsgálataink során tisztáztuk a vizsgálatba bevont terület csökkenő, negatív nyomás gradiensü területeit, ahol a rétegvizek piezometrikus szintje a mélység irányában csökken, az emelkedő, pozitív nyomás gradiensü területeket, ahol a piezometrikus szint a mélység irányában növekszik és a két terület közötti, átmeneti semleges nyomásállapotú területeket, ahol a mélység függvényében a piezometrikus szint nem változik. A pozitív nyomásállapotú területeken a víz a felszín alól felfelé áramlik (artézi jellegű), illetve ahol a víz a mélység felé mozog, beszivárog, negatív nyomásállapotú területnek nevezik. A következőkben közölt számításaink keretében megkíséreltük a felszín alatti rétegek vízháztartásának az előbb leírt dinamikus rendszer elveinek, valamint a felszín alatt való tározódás tényének figyelembevételével való tisztázását. A mélységi vizek vízforgalmának tisztázása. A vizsgálatba bevont terület nagysága: 13 900 km²

Az előbbi területen belül a rétegeket tápláló, negatív nyomás állapotú terület: 5960 km²

A pozitív nyomásállapotú terület: 7940 km²

Összesen: 13 900 km²

Az előbbi területen belül helyezkedik el a pályázatban ellátandó terület: 10 500 km² a./ Csapadék Feltételezzük, hogy a vízadó rétegek a beszivárgó csapadékból nyerik utánpótlásukat a negatív nyomásállapotú területeken keresztül. A beszivárgási területre lehulló csapadék sok évi átlaga a következő:: Duna-Tiszaközi Hátság 558 mm/év Feltételezzük, hogy az évi csapadék 10%-a szivárog be a talajba. Ennek következtében rétegekbe az alábbi vízmennyiség kerülhet: 5960 km² x 0,056 m³/év = 333,76 millió m³/év = 914410 m³/d b./ Talajvíz ingadozás. Feltételezzük, hogy az őszi-téli időszakban végbemenő talajvíz ingadozás a csapadék felhalmozódás hatására majd az azt követő elszivárgás miatt alakul ki. Az egyes beszivárgási területekre jellemző, november és április között lezajló talajvízszint ingadozások a következők: A vízmennyiség meghatározásakor n= 0,2 hézagtényezővel számoltunk. Duna-Tiszaközi Hátság 80 mm A talajvíz ingadozásából származó vízmennyiség a következő: Duna-Tisza köze: 5960 km² x 0,08 m³/év = 477 millió m³/év = 1306850 m³/d Az előbbi adatokat a csapadékvizekből számított beszivárgó vízmennyiségekkel összevetve feltételezhető, hogy az évi csapadék nagyobb hányada szivárog be 10%-nál. 9