A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - dr. Mátrai Ildikó, Rózsáné Szűcs Beatrix, EJF: A garai Sóstó növényzetének természetvédelmi értékelése és a helyreállítás lehetőségei

A szittyóréten kisebb, néhány négyzetméter kiterjedésű nádas foltokat találtunk, megjelenésük nem minden esetben volt terepmélyedésekhez köthető. Növényzetét a domináns nádon (Phragmites australis) kívül, a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), a tarackos tippan (Agrostis stolinifera), a sziki sóska (Rumex pseudonatronatus), a szikikáka (Bolboschoenus maritimus), a szúrós káka (Schoenoplectus mucronatus) jellemezte. Az egykori meder északi része közelebb fekszik egyrészt a településhez, másrészt a mezőgazdasági területekhez, talajvízjárására valószínűsíthetően a nagyobb különbségek jellemzőek, ugyanakkor jobban kitett a bolygatásnak és a behúzódó gyomfajoknak is. Talajára az erősebb repedezettség, növényzetére a sziki mézpázsitos (Puccinellietum limosae) a jellemző (6. ábra). A sziki mézpázsit (Puccinellia limosa) dominálta gyepben fehér tippant (Agrostis stolinifera), csillagpázsitot (Cynodon dactylon), sziki szittyót (Juncus gerardii), sziki őszirózsát (Aster tripolium ssp. pannonicus), sziki pozdort (Scorzonera cana) és erdélyi útifüvet (Plantago schwarzenbergiana) találtunk. A védett területbe ékelődő, több mint 2 méterrel magasabb terepszintű, 9 ha kiterjedésű kiemelkedésen található szántóföld (lucernás) és a mézpázsitos rét határán kialakult szántóföldi gyomvegetáció alatt azonosított szikérnövényzet a mézpázsitos rét erodáltabb felszínen megjelenő, kisebb szikfoltokkal tarkított változatának bizonyult (6. ábra). Domináns faja a sziki mézpázsit (Puccinellia limosa) volt, konstans fajként jelentkezett benne a sziki útifű (Plantago maritima) és a pozsgás zsázsa (Lepidium crassifolium). A mézpázsitos szikérnövényzetben nagyobb kiterjedésben sóvirágzásos vakszikfoltokat találtunk. A szoloncsák vakszik növényzetét (Lepidio crassifolii-Camphorosmetum annuae) a pozsgás zsázsa (Lepidium crassifolium), a sziki útifű (Plantago maritima), sziki mézpázsit (Puccinellia limosa), bárányparéj (Camphorosma abbua) és a sziksófű (Salicarnia prostrata) alkotta egyfajú mozaikok jellemezték. Az északi terület településhez közeli keleti részén antropogén hatásra kialakult kopár szikes foltok találhatóak, gyér szoloncsák vaksziknövényzettel. 6. ábra. A rét jellegű szolonyec mézpázsitos szikfoknövényzet és a szoloncsák vakszik Délre egy kisebb területű (1 ha) és alacsonyabb felszínű terepalakulaton cickafarkos szikespusztai társulás (Achilleo setaceae-Festucetum pseudovinae) alakult ki (7. ábra), nyugati oldalán szolonyec szikérnövényzettel (Plantagi tenuiflorae-Pholiuretum pannonici). A cickafarkos szikespusztai társulás itt megtalált gyomosodott változatában a domináns fajnak a soványcsenkesz (Festuca pseudovina) mellett a pusztai cickafark (Achillea setacea) bizonyult, konstans fajként fordult elő: tarackos tippan (Agrostis stolinifera), csillagpázsit (Cynodon dactylon), sziki szittyó (Juncus gerardii), hasznos földitömjén (Pimpinella saxifraga). A gyep alját nagy borítással különböző herefajok fedték. A társulás gyomosodását jelző fajok: útszéli bogáncs (Carduus acanthoides), útszéli zsázsa (Cardaria draba), apró szulák (Convolvulus arvensis), mezei katáng (Cichorium intybus). 6