A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - Babai Dániel, Pécsi Tudományegyetem: A mezőföldi szikes tavak tájtörténete, növényzete

Az elkészített transzektek kiértékelése a Canoco for Windows 4.5 programmal történt Az elemzéseket öt jellegzetes zóna esetében végeztem el: 1. Szikes tófenéknövényzet (Salicornietum prostratae stb.), 2. Zsiókás (Bolboschoenetum maritimi), 3. Sziki nádas (Bolboschoeno-Phragmitetum), 4. Fehér tippanos (Astero-Agrostetum), 5. Sziki mézpázsitos (Puccinellietum limosae). Az elemzés során szignifikáns csoportok kialakulását vártam a vizsgált zónák esetében. A tavak övezetességet mutató parti zónáinak összehasonlító vizsgálatát és a tavak teljes zonációt figyelembe vevő csoportosítását a Canoco for Windows 4.5 programmal készített ábrák, illetve a kiszámított konstancia-értékek segítségével teszem meg. EREDMÉNYEK Tájtörténeti adatok A Sárvíz-völgy történetének áttekintése különös tekintettel a folyószabályozásra Az egykori vízi világ kiterjedését jelzi, hogy egyes források szerint az ország harmadik legnagyobb összefüggő lápos-mocsaras területe volt ez (a Velencei-tó, Nádas-tó, a dinnyési Fertő, a Sárrét és a Sárvíz-völgy egybefüggő területe). Kiemelhető a daru korábbi előfordulása, melyet alátámaszt, hogy a cecei jobbágyok adólistájában szerepelt a madár, amelynek beszolgáltatását a földesúr felé 4 forint megfizetésével válthatták ki. 4 forintot ért egy levágni való tehén vagy 4 sertés kiváltása is (Degré 1984). A Sárvíz szabályozása A folyót a XVIII. és XIX. század fordulóján készített tervek alapján, nagy nehézségek árán szorították új mederbe, töltések közé. Erre azért volt szükség, mert „ekkor terjedt ki a figyelem először a Veszprém-, Somogy-, Fehér- s Tolna-megyékben elterülő, néhány 100000 holdat magába foglaló Sárvíz, Sió s Kapos menti vidékre, a hol még tán a teremtés óta fennálló mocsaras, s hináros tavak terültek el, egészségtelen kigőzölgéseket terjesztve szerte szét; sivárság jellegzett egy nagy területet, mely legfeljebb náddal, vagy savanyú, s kákás fűvel szolgált itt-ott a birtokosnak” (Zichy 1896). A haszonvételek sorában Zichy kizárólag a nádat (építőanyag), a nádhulladékot (tüzelő), valamint a malmok létét emeli ki, amelyek a Sárvíz mentén sorakoztak. A folyóvölgyet tehát hatalmas területen a lassan mozgó víz uralhatta. Erre utal neve is, hiszen a „sár” szó török eredetű, s mocsarat jelent (Minker é. n.). A Sárvíz tehát mocsaras partok között lassan folyó vizet jelent(ett). Bél Mátyás szerint a Sárvíz „nevét a medréről kapta, melynek a talaja sáros, sőt veszélyes mocsár. Magyarul ugyanis sárnak mondják a mocsaras talajt. (…) Midőn a sík és mocsaras mezőségre ér, partját vesztve szétterül és csak nehezen ismerhető fel, hogy a mocsarak és zsombékok között bujkálva, melyik irányban folyik.” (Bél in Prokopp 1977) Az elöntött árterület rendkívül nagy volt a folyó méreteihez képest. A rendszeresen elöntött területek 30000 ha-t tettek ki (Marosi – Szilárd 1967). A folyómeder meglehetősen sekély és keskeny volt, nagyobb vizek levezetésére nem volt képes, miközben völgye széles, lapos süllyedék, amely helyenként 9-11 km szélességben húzódik (Ádám – Marosi – Szilárd 1959). Az „áldatlan” állapotok megszüntetésére 1771. december 30-án a Helytartótanács kötelezte a Sárvíz által érintett megyéket a folyó teljes szakaszára kiterjedő, részletes felmérésre [Andrásfalvy (1975) 2007, Minker é. n.]. A térképezés, majd az elkészített tervek alapján 1774-ben a Helytartótanács költségén mgkezdődött a munka, amely mintegy két éven át zajlott, végül elakadt a napszám-kifizetések elmaradása miatt (Farkas 1989). 1777-ben folytatódott, de rövidesen ismét leállt. 4