A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - Babai Dániel, Pécsi Tudományegyetem: A mezőföldi szikes tavak tájtörténete, növényzete

Az 1800-as évek elejéig nem történt érdemi előrelépés az ügyben. Lassan egy olyan társulat megalakításának gondolata bontakozott ki, amely képes lehet a többség érdekeinek érvényesítésére, akár az ellenálló kisebbség érdekeinek rovására is. A társulat szervezésében nagy szerepet vállalt József nádor, aki szívügyének tekintette a Sárvíz szabályozását. Munkája nyomán, 1810. szeptember 11-én báró Podmaniczky József kir. biztos elnöksége alatt Simontornyán közgyűlés tartatott, amelyen megalakult az ország első vízszabályozó társulata. A társulat élére József nádort választotta meg a közgyűlés. A munkálatok megindulása után gyorsan alábbhagyó lelkesedést követően a szabályozás tkp. 1816 és 1825 között valósult meg Beszédes József főmérnök vezetésével. A királyi biztos 1825-ben a reformországgyűlésen számolt be a vállalkozás sikeréről. A folyó alsó szakaszának rendezésére csak az 1850-es években került sor Halász Gáspár tervei alapján. 1854-55-ben a kormány rendelete alapján, államköltségen, eltérve az eredeti tervektől Szekszárd alatt a bogyiszlói holt-Dunába vezették a Sárvíz medrét egy csatorna megásásával, így annak alsó, mintegy 50 km-es szakasza holt mederré vált. Vegetációtörténeti adatok Az elmúlt két évszázadból a növényzetet illetően kevés adat áll rendelkezésünkre. Bizonyos, hogy kiterjedt mocsárvilág uralta az árteret. A Velencei-tóval és a Dinnyési-Fertővel együtt a Sárrét az ország harmadik legnagyobb összefüggő mocsárterülete volt egykor (Fekete – Varga 2006). Méreteire, jellegére utalnak olyan madarak előfordulása is, mint a pelikán [Gödén tojás és Hangyálos nevű vizek (Nagy 1972)] és a daru (Bél in Prokopp 1977, Degré 1984). Gazdag halállományáról több szerző is megemlékezik (Bél in Prokopp 1977, Degré 1984, Erdős 1996 stb.) Az ártéri területhasználatról hozzávetőleges adatok birtokában a következőket állapíthatjuk meg (Virág 2005): XIX. század eleje XX. század közepe Szántóföld 4 % 44 % Rét 20 % 29 % Legelő 35 % 24 % Erdő 16 % 2 % Nádas 25 % 1 % Összesen 100 % 100 % A folyószabályozás, mint a folyóvölgyek esetében a legmeghatározóbb emberi beavatkozás, számos táj életét jól láthatóan két nagy korszakra osztotta (vö. Tiszaszabályozás: Tóth 2003, Molnár 2003; Bodrog: Borsos 2000, Duna: Andrásfalvy (1975) 2007). A nagyon korán meginduló szabályozások (Ihrig 1973) kapcsán a határ a Sárvízvölgyben is jól kirajzolódik. a Sárvíz-völgye elsősorban pangó vizes, magassásos (Bél in Prokopp 1977, Kállay 1979) mocsárrétekkel, zsombékosokkal (Bél in Prokopp 1977), állandó vízborítású, nádas-gyékényes (Farkas 1989, 1990, Bél in Prokopp 1977, Kállay 1979, Erdős 1996, Degré 1984, stb.) növényzettel jellemezhető terület volt. Az I. katonai felmérés nagyobb nyílt vízfelületeket nem ábrázol, hínárnövényzetre utaló adat Kiss Lajos 1880-ban megjelent munkájáig nincs (Kiss 1880). Az erdők tekintetében a térképi és írásos dokumentumok arra utalnak, hogy a XVIII. században szinte erdőtlen volt a terület, az I. katonai felmérés térképein csak út menti fákat ábrázolnak a térképezők. A térképek megbízhatósága ebből a szempontból kétséges (Biró 2006, Molnár 2007). Kevesebb erdő volt, mint potenciális erdőterület (Boros 1937, Sümegi és mtsai. 2002). Ma már ismertek olyan mocsarak, a holocén során végig teljesen fátlanok voltak (Jakab 2005). Tehát a Sárvíz-völgy egy nagyobb nyílt vízfelület és jelentősebb erdőborítás nélküli ártér lehetett. A szabályozást követően a nádas- és erdőterületek aránya jelentősen csökkent, míg a szántók aránya számottevően emelkedett, csakúgy, mint a réteké. A szántók területe egészen az 1930-as évekig folyamatosan emelkedett. A II. világháborúban az igásállatok jelentős része 5