A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Andó Mihály, dr. Fekete Endre, Vidács Lívia, Busa-Fekete Bertalan, ATIKÖVIZIG: Maros hordalékkúp állapotának és potenciális szennyezőforrásainak értékelése
(H5a, 0.5%), a folyók mentén a puhafás ligeterdők (J4, 0.4%). A táj 7.1%-át fedi szikes, 3.0%-át réti és mocsári növényzet. A parlagok borítása 2.7% (elsősorban az enyhén szikes, valamint a belvizes ártéri területeken), az inváziós özönnövények ennél többet, 3.5%-ot borítanak (elsősorban a hullámtereken). Társadalom és gazdaságföldrajzi adottságok Az hordalékkúp a Dél-alföldi régió területén helyezkedik el, ahol két megye és négy kistérség található. Az alegység területéből 718 km 2 tartozik Csongrád megyéhez (39%), azaz 61% (1113,85 km 2 ) Békés megye területén helyezkedik el. A településeket tekintve elmondhatjuk, hogy a tervezési alegységen nagyvárost nem találunk, a legjelentősebb települések Mezőkovácsháza, Mezőhegyes, Tótkomlós, Battonya ugyan városi rangúak, ám sem lakosságszámban, sem agglomerációban nem jelentősek. A városok összlakossága mindössze 26 000 fő. Az alegység területén 18 falu található, melyben 41 000 fő élt 2001-ben. Az alegység területén kialakult településhálózatból adódóan a városi lakosság részaránya mindössze 32%, a lakosság nagyobb része falvakban él, ami a terület mezőgazdasági jellegének tudható be. Az összlakosság száma 83 011 fő a statisztikai adatok szerint, ami az alegység területéhez viszonyítva csekélynek mondható, az ország lakosságának kevesebb, mint 1%-a. A népsűrűség 50 fő/km 2 , ami jócskán elmarad az országos átlagtól. Az alegység térképét tekintve a lakosság 40%-a él a Békés megye déli részén. A településstruktúra szerint nagyobb agglomerációról egyetlen város esetében sem beszélhetünk, csupán a szomszédos településekre vannak hatással. Az alegységen kívül eső nagyobb városok töltenek be központi szerepet az itt élők számára. A térség mezőgazdasági jellegéből adódóan nagy kiterjedésű külterülettel rendelkező települések jellemzőek, a falvak lakosságszáma az országos átlagnál magasabb. Az alegység népességszáma a 80,-as éveket követően folyamatosan csökken, amelynek oka a nagyarányú elvándorlás, a kis népességmegtartó erő, valamint az öregedő társadalom, amelyet a korfa alakja is bizonyít. 9
