A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Andó Mihály, dr. Fekete Endre, Vidács Lívia, Busa-Fekete Bertalan, ATIKÖVIZIG: Maros hordalékkúp állapotának és potenciális szennyezőforrásainak értékelése

Területhasználat 2. ábra. A területhasználat százalékos megoszlása (Corine adatbázis alapján). Az alegység a kedvező talajadottságoknak köszönhetően az intenzív mezőgazdasági művelés színtere. A területhasználati adatbázis szerint rendkívül homogén az alegység területének hasznosítása. A szántóföldi művelés dominanciája egyértelmű, ez már a területhasználati térképre tekintve is feltűnő. Ez azt jelenti, hogy az alegység területének 91%án folytatnak szántóföldi művelést, a fennmaradó 9%-on osztozik a többi hasznosítási mód. A területhasználatot illetően a második legjelentősebb kategória a maga 5%-val a belterület. Ebből is látszik, hogy mennyire egyeduralkodó az intenzív gazdálkodás. A rét-legelők aránya, mely a mezőgazdasághoz köthető. A területhasználati mód jelen állapota determinálja a víztest kopárságát, a természetes vegetáció hiányát. Jelentős emberi beavatkozások a vizsgálati területen A tervezési alegység területén működő emberi hatásokat a Víz Keretirányelv végrehajtásához kapcsolódóan elkészített víztest – szegmens szinten összeállított anyagok alapján kerültek összesítésre. Az emberi eredetű beavatkozások jelentős részben a felszíni vízfolyás víztesteken kerültek beazonosításra, a felszíni vízelvezető rendszerek kialakításához és működtetéséhez, míg a folyókon a folyamszabályozási beavatkozások képeznek jelentős beavatkozásokat. A beavatkozások mértékének megállapításához a víztestek tipizálása során alkalmazott kvantitatív értékek épezték a határértékeket. A terület morfológiai és kultúrtörténeti adottságai miatt a belvízelvezető rendszerek kiépítése az XIX. század második felében megkezdődött. A tájátalakítás mértéke igazodott az megfogalmazott igényekhez. A felszíni vízelvezető hálózat kialakítása igazodott a táj jellegzetességei közé tartozó semlyékekhez, alapvetően azok összekötésével jöttek létre. A vízelvezető hálózat jelentős mértékben a korábbi folyómedrek nyomvonalán alakult ki. A 10