A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Pócza Sándor István, ÉKÖVIZIG: Árvízvédekezés a legjobb gyakorlat dokumentum szellemében a taktaközben (célok, alapok és módszertani ajánlások)
1925-26. években épültek meg a Sajó-, illetve a Takta menti töltésekben az Inérháti és Taktaföldvári szivattyútelepek. A Taktaföldvári szivattyútelep beüzemelését követően a Takta a Taktaköz nyugati területei belvizeinek befogadójául szolgált árvízi időszakokban is. A belvízi fő- és mellékcsatornák végül 1924-28. évek között épültek ki. A belvízlevezetési munkáknál gróf Zichy Andor és báró Harkányi János ártéri birtokosok munkálkodtak a legtöbbet. A belvízlevezetést végző társulat székhelye Szerencs volt, mely műszaki szempontból a ”miskolczi m. kir. kultúrmérnöki hivatal” fennhatósága alá tartozott. Az 1932-es árvíz Tokajnál 856 cm-es tetőző vízállással vonult le, s az árvíz utáni vizsgálatok alapján azt a következtetést vonták le, hogy az 1919 után, a Tisza különböző szakaszain épített gátak kissé tovább emelték az árvíz szintjét. A Taktaközben az 1919-es és az 1932-es tiszai árvíz is jelentősebb károkozások nélkül vonult le, és ez utóbbi árvizet követően a védművek fejlesztése céljából hosszú ideig nem történtek lényegesebb beavatkozások. Az 1937-ban hozott XX. törvénycikk alapján megindult a Tiszalöki vízlépcső építésének előkészítése. 1938-43 között a régi Sajó torkolat felett 2,5 km-re a Takta jobb partján megépült a Hernád folyó vízkészletére kialakítva a Kesznyéteni vízerőmű, mely a Tiszalöki vízlépcső felépítéséig Magyarország legnagyobb vízerőműve volt. Az 1940-41. évi árvíz után az Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat részére előírt töltésfejlesztési szelvények; koronaszélesség: 5,0 m, vízoldali rézsűhajlás 1:3, mentett oldali rézsűhajlás 1:2 a töltésmagasságtól függő 1 db, vagy 2 db 4,0 m széles padkával. A tervek szerinti biztonság az 1919-es árvízszint felett 1,5 m volt. A II. világháború időszakában a töltéserősítési és egyéb fejlesztési munkák azonban szüneteltek. 1949-ben döntés született a Tiszalöki vízlépcső megépítésére. Az építési munkálatok 1950- ben kezdődtek meg és a duzzasztóművet 1954-ben adták át. Az erőmű részleges átadására 1956- ban, az építés végleges befejezésére 1958-ban került sor. 1957- 58. években töltéserősítési munkák folytak a Tisza jobb parti töltésen Tiszadob, a Sajó bal parti töltésen Kesznyéten, valamint a Takta bal parti töltésen Tiszalúc térségében. 1964-ben elkészült a Tokaj-Tiszaladány közötti lokalizációs töltés, s erősítésre került a Tisza jobb parti töltése Tokaj-Tiszaladány és Tiszadob-Taktakenéz között. Az 1964-65-ös években a századfordulón épített árvízkapu - a Kesznyéteni erőmű alvízcsatornájának megrongálódása és elégtelen méretű töltései miatt - a Sajó bal parti töltés 8+000 km-es szelvényéből áthelyezésre került a bal parti töltés 10+365 km-es szelvényébe 350 fm hosszú kereszttöltés megépítésével. Ezzel megoldásra került az a probléma, hogy korábban a Tisza és a Sajó árvize az árvízkapu megkerülésével visszaduzzasztott az erőmű alvízcsatornájába, és az alvízcsatorna bal parti töltésén rendszeresen fennállt az átszakadás veszélye. 12
