A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Pócza Sándor István, ÉKÖVIZIG: Árvízvédekezés a legjobb gyakorlat dokumentum szellemében a taktaközben (célok, alapok és módszertani ajánlások)

Az 1970-es rendkívüli magas és tartós árvíz a taktaközi Tisza jobb parti töltés állapotában jelentős, az állékonyságot veszélyeztető elváltozásokat okozott.

Az 1970-es árvízvédekezés idején a töltések magassági biztonsága 0,5-1,0 m volt az addigi LNV fölött, a vízoldali rézsűhajlás 1:3, mentett oldali rézsűhajlás 1:2,0-1:3 között, a koronaszélesség

3,0-4,0 m között változott.

A mentett oldali rézsűben általában 4,0 m széles padka volt kialakítva.

Tokaj belsőségi szakaszán a folyómeder igen közel van az árvédelmi töltéshez, s a töltés vízáteresztő alsó részén és a homokos altalajon keresztül intenzív szivárgás és a fedőréteg felduzzadása következett be.

A tiszaladányi szakaszon töltésátázás, buzgárosodás jelentkezett. Hasonló jelenségek voltak megfigyelhetők a szenterdői szakaszon is, ahol buzgárfeltörés miatt 100 fm hosszban pátrialemez leverésére került sor.

A Kesznyéteni árvízkapu tartós zárása miatt a Taktán levonult árhullámok víztömegei tározódtak, s a kialakult magas vízszintek a védtöltésekre a tiszai töltések igénybevételéhez hasonló igénybevételeket okoztak. A többszöri zárás-nyitás következtében az árvízkapun vízátfolyás indult meg.

Az 1970-es árvizet követően Tokaj belterületén, a töltés mentett oldali lábánál szivárgó drén, és automatikus vízátemelő került beépítésre.

1973-ban Tokaj belterületén 600 fm töltés erősítésére került sor és felújításra került a tiszalúci lokalizációs töltés.

1974-ben folytatták a Tisza jobbparton a szenterdői vízzáró függöny építését, mely munka 1977-ben fejeződött be.

Tiszadob térsége az I. katonai felmérés (1763 - 87) idején

13