A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
4. szekció: VÍZKUTATÁS, VÍZTERMELÉS, VÍZVÉDELEM - Virág Margit, VIZITERV Environ Kft., Rózsa Attila, PÓRUSVÍZ Mérnöki Iroda Bt., dr. Szűcs Péter, Miskolci Egyetem, Lakatos Attila, VIZITERV Environ Kft., : Vízbázisvédelmi diagnosztikai munkák tapasztalatai a Szob, Hidegréti vízmű területén
3.2 A terület vízföldtani jellemzői Ami a vízföldtani viszonyokat illeti, megállapítható, hogy a község területén lemélyített vízkutató fúrások 300 m-ig tárták fel a geológiai, hidrogeológiai viszonyokat. A vízvezető rétegek szeszélyes településűek és karotázs szelvények segítségével is csak nehezen követhetők. Vastagságuk változó, a 20 m-t csak a község D-i részén a régi vízmű kútjainak környezetében éri el. A vízkutató fúrásokkal feltárt mintegy 300 m vastag tengeri üledékes miocén kori közép- és finomszemű homokok szivárgási tényezője néhány m/d, a rétegsor teljes transzmisszivitása 240 m2/d-re tehető. A természetes állapotbeli függőleges hidraulikus gradiens - szakirodalmi adatok alapján - enyhén pozitív lehetett, bár a Szobi Szörpüzem miocén rétegekre telepített kútjainak építési adatai már nem erről tanúskodnak. Ezek az általában közepes sótartalmú és keménységű vizek jellegüket tekintve a kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos rétegvizek közé sorolhatók, vastartalmuk meghaladja az ivóvízre előírt határértéket. Az Ipoly és a Duna folyók találkozásánál kialakult kavicsterasz földtani, vízföldtani adottságainak célirányos kutatása 1978-ban kezdődött, s 1981-ben a két nagyátmérőjű vízműkút építésével fejeződött be. Az itt feltárt folyóvízi üledék összlet vízbeszerzés szempontjából rendkívül kedvező kifejlődésű. A vízadó homokos kavics, kavicsos homok, homok szintek együttes vastagsága 2,0-7,0 m között változik, átlagosan 4,0-4,5 m-re tehető. Az összlet a Duna folyótól É felé haladva a vasúton túl kiékelődik, K felé haladva és a szlovák oldalon - a morfológiára és az Ipoly medervándorlására alapozva - mindenféle kiékelődés nélkül tovább folytatódik. A vízadó képződmény a folyóvízi üledékképződésnek megfelelően lencsés, kereszt rétegzett felépítésű. Szivárgási tényezőjének átlagértéke 200 m/d-nek vehető. Korábbi szakirodalmi feldolgozások alapján (törzshálózati talajvíz kutak vízjárásának elemzései) megállapítható, hogy a vízműkutak környezetében a folyók talajvízre gyakorolt hatása szempontjából a Duna domináns, az Ipoly pedig jelentéktelennek tekinthető. A víztároló kavicsterasz vízszintjét döntően tehát a Duna vízállása szabja meg. A teraszvíz utánpótlódásának forrása azonban - mint az az elvégzett vizsgálatokból kiderül - nem kizárólag a Duna. Természetes állapotban az áramlási irány a Duna felé mutat, a kavicstestben mozgó talajvíz 0,5-1,0 ezrelékes eséssel szivárog a Duna felé. A kavicsterasz anyagát az 1970-es években még bányászták, a vízműkutak közelében elhelyezkedő felhagyott bányató 1,4 ha felületű és 3,0-3,5 mélységű. 3.3 A vízbázishoz kapcsolódó vízkutatási munkák A vízbázishoz kapcsolódó vízkutatási munkákat illetően megállapítható, hogy a vízbázis kiépítését megelőzően egyetlen vízkutatási tevékenységről állnak rendelkezésre ismeretek, a „Vízbeszerzési szakvélemény Márianosztra, Szob, Ipolydamásd és Letkés községek vízszükségletének biztosításához” c. tanulmány, melyet az FTI készített 1980-ban. A munka keretében 10 db kutatófúrás lemélyítésére került sor. A kavicsterasz kutatását 10 db 80 fm össz- hosszúságú ideiglenes próbakúttá kiképzett feltáró fúrással végezték. A kutakon egyenként 40 órás próbaszivattyúzást végeztek, mely alapján szivárgáshidraulikai paramétereket és vízminőségi jellemzőket nyertek. A későbbiek folyamán ezek az adatok szolgáltak az elkészített vízbázisvédelmi tervek alapjául. 4
