A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
1. szekció: VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - Kravinszkaja Gabriella, KÖDUKÖVÍZIG, Pappné Urbán Judit, Varga György, VITUKI Kht.: Gondolatok a Balaton vízháztartásának múltjáról, jelenéről és a lehetséges éghajlatváltozás hatásaival befolyásolt jövőjéről Kravinszkaja Gabriella Pappné Urbán Judit Varga György
200 2. ábra. A Balaton évi minimális, átlagos és maximális vízállásai 1863 - 2003 között 2. A Balaton vízháztartását meghatározó tényezők időbeli változásainak jellemzése az 1921 utáni időszakban A Balaton vízháztartásának részletes vizsgálatával először részletesen Szesztay Károly foglalkozott, aki az 1921-1958. közötti évekre készített havi vízháztartási mérlegeket. Őt megelőzően csupán a vízháztartás egy-egy tényezőjét (párolgás, természetes vízkészletváltozás) vizsgálták. Az 1863-1920. közötti évekre csak a leeresztést, a vízállásváltozást és ezek összegeként a természetes vízkészlet-változást határozták meg. Az 1921 előtti időszak természetes vízkészlet-változás adatai pontatlanok, azokat vízháztartási mérlegben nem ellenőrizték. Hasonlóan nem megbízhatók a tó párolgására vonatkozó 1921 előtti adatok sem. A Balaton vízháztartását az alábbi egyszerű egyenletekkel írhatjuk le: ΔΚ = (C + H) - (P + L + Vh) ΔΚτ = C + H - P ahol C - a tóra hulló csapadék H - hozzáfolyás a tóhoz P - párolgás a tó felszínéről L - lefolyás (leeresztés) a Sió-csatornán Vh - közvetlen vízhasználat a tóból (a tóból kivett és használat után visszavezetett vízmennyiségének különbsége) ΔΚ - a tó vízkészlet-változása ΔΚτ - a tó természetes vízkészlet-változása Mindezek alapján a Balatonra 1921 óta állnak rendelkezésre ellenőrzött, megbízhatónak értékelt vízháztartási mérlegek, azaz vízháztartási tényezőnként 87 éves idősorok. 3
