A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
1. szekció: VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - dr. Konecsny Károly, VITUKI Kht.: A Fehér-Körös hasznosítható vízkészletének növelésének vizsgálata a teljes vízgyűjtőn
területén meglévő hegyvidéki települések, kisajátítási nehézségek miatt, másrészt a kőzetviszonyok miatt ütközne nehézségekbe, hiszen ezen a területen a mészkőben karszt jelenségeket találunk. Átvezetés a Maros felől, Ópálostól/Pauli$ a Mátka/Matca csatornán keresztül a FehérKörösbe. Ez a lehetőség romániai alternatívája a korábban tervezett Békés-Csanádi vízgazdálkodási rendszernek, azzal a különbséggel, hogy itt kisebb beruházásokkal lehetne a Maros felől vízkészleteket átvezetni a Fehér-Körös vízgyűjtő területére meglévő műtárgyak felhasználása, illetve felújítása, kisebb átalakítása által. A Maroson az Ópalosnal/Páulis lévő szivattyútelep 5 m3/s vízhozamot képes a Mátka/Matca csatornába emelni, amely innen a mintegy 33 km távolságra szállít öntözővizet, illetve vezeti el a hegyalja felől érkező kisebb vízfolyások vízét. Ez utóbbiak sajnos ronthatják a csatorna által szállított víz minőségét. 1.3.4 A vízpótlás útvonalai Az egyes alternatíváknál említett vízpótlási útvonalakat kellene használni, így a négy, kizárólag magyarországi területen megvalósítható változat esetén a meglévő és a korábban készült tervben javasolt csatornákat (Békés-Csanádi rendszer) lehetne felhasználni. A romániai vízgyűjtőterületre vonatkozó vízpótlási alternatívák esetében a Fehér-Körös medre, a Csigér-patak, a József Nádor Malom-csatorna, illetve a Mátka-csatornát lehetne felhasználni. A Bél-Bokszegi árvízi szükségtározó állandó víztározóvá alakítása esetén, új nyomvonalon kialakított csatornára lenne szükség. 1.4 Vízenergia hasznosítási lehetőségek Tekintettel a hazai domborzati viszonyokra, jelentősebb szintkülönbségek hiányában a vízerőkészletek nem számottevőek. Az esésviszonyoktól és a vízfolyások átlagos vízhozamaitól függően, vízfolyásaink sokéves átlagos elméleti teljesítőképessége mintegy 990 MW, az elméleti vízenergia készlete kb. 7500 GWh/év. Ezen elméleti teljesítőképesség, illetve vízenergia mennyiség mintegy 15%-a (150 MW, ill. 1150 GWh/év) a Tiszához és mellékfolyóihoz kapcsolódik (SZTE 2000). A hazai vízerőkészlet kihasználtsága kevesebb, mint 1%, és ennek az energiaigény kielégítéséből való részesedése még ennél is kisebb arányú. A Fehér-Körös hazai szakaszán a rendkívül kis esések miatt az országosnál is kisebb a rendelkezésre álló vízerőkészlet. Az 1984. évi Vízgazdálkodási Keret-terv számos vízerőmű létesítését irányozta elő az Alföldön, különösen a Tisza folyó-csatornázásának folytatásához kapcsolódóan Csongrád, Vásárosnamény és Záhony térségében, többcélú vízlépcsők részeként, összességében mintegy 30-40 MW beépített teljesítménnyel. Megépülésükkel a Tisza átlagos elméleti vízerőkészletének több, mint 60%-a került volna kihasználásra. Ezen vízerőművek továbbtervezése azonban jelenleg nincs folyamatban. Az 1994. évi XLVIII. törvény a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról, valamint az ehhez kapcsolódó IKM rendelet, rögzítette a megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművekben megtermelt villamos energia átvételének kötelezettségét és szabályozta az átvételi árakat. Ezzel további lehetőség nyílt nem állami célú hasznosítások megvalósítására is. Azonban nehézséget jelent, hogy Magyarországon a természetvédelem szakhatóságát ellátó Természetvédelmi Hivatal újabb vízerőművek építését általában nem engedélyezi, mert szerinte folyóink legnagyobb értéke azok természetessége. A vízerőmű építések, a hozzá elengedhetetlen duzzasztások hatásaival az ősi folyómedrek korábbi dinamizmusát korlátoznák. Más szakvélemények szerint azonban, a folyók vízenergiájának villamos áram termelésére való felhasználása számos előnnyel járna környezetvédelmi szempontból is, hiszen a vízerőmüvek úgy termelnek energiát, hogy nem bocsátanak ki szennyező anyagokat és visszabontásuk esetén visszaállítható a folyó eredeti állapota (Blaskovics 2001). Az Alföldön a korábbiakban több vízlépcső épült, amelyekhez építésük időpontjában nem tartották szükségesnek, illetve indokoltnak az egyéb céllal létrehozott duzzasztások energetikai 35
