A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Kovács Péter, ÉKÖVIZIG: Az 1878. évi nagy miskolci árvíz emlékére

felhőszakadás esélyét. 1878. augusztus 31-én (a katasztrofális hajnalt követő napon) Selmecbányán 133 mm-es felhőszakadás alakult ki, tehát a Kárpát-medence térségében - így akár Miskolc környékén is - a légkörben (és ilyen formán a két város közötti csaknem 200 km- es távolság nem mondható túlzottan nagynak) meg voltak a lehetőségei, egy ilyen „kaliberű” zápor kialakulásának. (Egerben az árvíz éjszakáján 46,7 mm esőt mértek, ami nagyjából 1 óra zúdult a városra - 7 halálos áldozatot követelve.)

Szintén a heves és nagy csapadékmennyiséget valószínűsíti az, hogy az árvizet megelőzően nem számolnak be tartósan nedves időjárásról, ami az általában dús nyári vegetációt és az ebben az időszakban általában kisebb nedvességtartalommal rendelkező felső talajrétegeket nedvesen tartotta volna.

A nagy zivatar nyugati-délnyugati irányból érte el a Szinva vízgyűjtőit és a szemtanúk szerint két egymást követő felhőszakadás alakult ki. A felhőzet Diósgyőr és Miskolc felett némileg megtorpanhatott, hiszen este 10-11 között Diósgyőrben már zuhogott az eső, ugyanakkor Óhután és Miskolcon este 11-12 óra között volt felhőszakadás. Szerencsétlen módon - a víz „összegyülekezése” szempontjából - a lehető legrosszabban alakult a zivatar elhelyezkedése is. Miközben az esőzés az alacsonyabb fekvésű (várost övező) dombvidéki területeken és Óhután 11 óra tájban kezdődött, addig az esőt korábban „megkapó” távolabbi, bükki vízgyűjtőkről is meg tudott érkezni a rendkívüli víztömeg. A viharfelhő vonulási útvonala NY-DNY - K-ÉK-i volt, s így legyezőszerűen lefedte a Szinva nyugati vízgyűjtőit. Ennek jelentőssége ez esetben igen nagy, hiszen a katasztrófát okozó víztömegek egyszerre találkozhattak Diósgyőr alatt, s egymás hatását erősítve vonultak végig a városon.

A lehullott esőmennyiség óriási volt. Óhután több mint 70 házat vitt el a magas árvíz és csak 5 maradt ép (a faluban folyó Tatár-árok vízgyűjtője ott még csekélynek mondható és a hegyvidéken általában nem közvetlenül a patakpartra építkeznek), míg a Vártető (Diósgyőri Vár) északi oldalán fekvő Fényeskő-völgyből köbméter nagyságú sziklákat mosott le a mai strand és vízmű területére.[4] A Bükkben lehullott eső is igen tetemes lehetett (a Répáshuta melletti Gyertyán-völgyben is komoly károk keletkeztek), hiszen az árvíz lefolyása után - Diósgyőrben (7. ábra) - a Szinva medre egy hétig tele volt[4], tehát a karszt is nagy mennyiségű esővizet tartott vissza.

7. ábra. Részlet a Szinva felső szakaszáról

6