A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Kovács Péter, ÉKÖVIZIG: Az 1878. évi nagy miskolci árvíz emlékére

6. ábra. Uszadékból képződött torlasz

277 ember halt meg, a város 2972 épületéből 2182 rongálódott meg és 698 ház vált lakhatatlanná. Elveszett 19 ló, 65 ökör, 36 tehén, 216 sertés, 60 juh és megszámlálhatatlan apró jószág.

A vihar - Miskolcra érkezése előtt - Egerben pusztított és ott is 8 emberéletet követelt, majd továbbhaladt Mád, Tállya és Golop irányába, ahol szintén tetemes károk keletkeztek.

A sok halálos áldozat részben az áradás rendkívüli gyorsaságával, részben az akkori építési módokkal és lakhatási körülményekkel magyarázható. Sok esetben az összeomló gyenge épületek temették maguk alá az ott lakókat, több esetben pedig a pincelakásokban élők voltak az áldozatok. Mindezek mellett azonban a nagyobb erős épületek sem voltak biztonságban, hiszen a rohanó víz nem egyet alámosott, sokszor kertnyi nagyságú területek tűntek el a habokban.

Az elmúlt 200 évben a történelmi Magyarország területén csak három esetben (az 1813. augusztusi felvidéki árvizeknél, az 1838-as jeges Duna árvíznél és az 1879-es szegedi Tisza árvíznél) jegyezték hasonló nagyságrendben a halottak számát, de a miskolci tragédia kis kiterjedését és áldozatai számát tekintve egyedülállónak tekinthető.

Tények és következtetések

Milyen is volt ez a vihar és vajon mekkora az eső mennyisége, ami a patakok vízgyűjtőjére hullott? Sokan sokfélén ítélték ezt meg az elmúlt 130 évben, de a városban kialakult - torlaszok okozta - duzzasztás miatt, a pontos hidrológia jellemzés szinte lehetetlen volt. A lehullott eső mennyiségét általában 50-130 mm közé becsülték, de a korabeli sajtóban megjelentek rendkívül túlzó, „3 m-es” értéket említő becslések is. Abban azonban a leírások alapján az értékelők nagy része megegyezik, hogy az eső egyszerre viszonylag nagy területet sújtott és hevessége is rendkívüli volt.

Hogy mi is a teljes igazság azt nem könnyű megállapítani, hiszen akkoriban nem volt csapadékmérés Miskolcon és közvetlen környezetében, s ezért az eső pontos mennyiségét nem tudhatjuk meg. A vihar éjszaka volt, tehát az egyszerű emberi megfigyelés is igen korlátolt lehetett, s a károk felszámolása sokkal fontosabb volt, mint az árulkodó árvízi nyomok feltérképezése, vagy rögzítése.

Mindezek mellett van azért néhány árulkodó jel és tény, ami közvetve sokat segíthetnek az értékelésben. Talán az egyik legfontosabb az, hogy ne vessük el a kimagaslóan nagy 5