A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Horváth Lajos, KÖTIKÖVIZIG: Árvízvédelmi fejlesztési koncepció a Közép-Tisza vidéki, Körös-zugi térségben
állékonyságát tovább rontja, mert az átszivárgó vizek eláztatják a töltés anyagát. 2000-ben és 2006-ban a földtöltések több helyen elveszítették stabilitásukat és csak a gyors és hathatós beavatkozásnak, illetve a végsőkig kitartó megfeszített védekezési munkának volt köszönhető, hogy árvízi katasztrófa végül nem alakult ki. A gazdasági előrejelzések alapján a források oly mértékű bővülése, ami beavatkozásokat tesz lehetővé fejlesztés nélkül 2015 előtt nem várható. A központi költségvetési források szűkössége ezen időszakban az EU források felhasználásához szükséges társfinanszírozás biztosítását teszik lehetővé, azok melletti fejlesztés finanszírozást nem. Amennyiben jelen fejlesztés elmarad, nem esik a fenti körbe, így a beavatkozásokkal nem lehet számolni. Ez ebben az időszakban az árvízi védekezés költségeit növeli meg jelentősen, hiszen egy árvíz olyan katasztrófa helyzet, aminek kezelésére mindig kell azonnali forrást találni. A tulajdonviszonyokról írtak alapján előre jelezhető, hogy a magán tulajdonban lévő területeken felmerülhet olyan érdek konfliktus, aminek kezelése idő- és esetleg költségigényes lehet. Sajnos hasonló problémák lehetnek egyes állami tulajdonú területek esetén is, ahol a vagyonkezelő nem a vízügyi ágazathoz tartozik. A szükséges engedélyek beszerzése is lehet kockázati tényező. Ehhez kapcsolódik, hogy néhány esetben az árvízvédelem, a gazdálkodás illetve a természetvédelem érdekei egymással ütközőek lehetnek. A megvalósításra javasolható változat megfogalmazásánál több is megvizsgálásra került, melyek közül egyik a töltésmagasítás volt. Megállapítható azonban, hogy a további töltésmagasítás (MÁSZ + 1m fölé) csak azokon a vízfolyásszakaszokon lehet indokolt, ahol a nagyvízi mederben a vízszállítás növelésére nincsen lehetőség, tározásra alkalmas hely nem található, ugyanakkor nemkívánatos a további töltésmagasítást a Közép-Tisza vidéken (jellemzően a Körös-zugi térségben) a sok helyen rossz állapotú és már amúgy is magas töltések (5-7 m) miatt. A bevételi oldalról elmondható, hogy az árvízvédelmi fővédvonalak üzemelése és karbantartása nem jövedelemtermelő feladat így a projekt fejlesztési megvalósulása után sem származik bevétel az árvízvédelemi művek üzemelése, használata során. A fejlesztés területe a meglévő nyomvonalhoz kötődik, melynek tulajdonviszonyai jórészt rendezettek: tulajdonos Magyar Állam, kezelő: KÖTI-KÖVIZIG. A fejlesztés során igénybeveendő további területek tekintetében területrendezés szükséges melyet adás-vétellel, vagy ennek meghiúsulása esetén kisajátítással kívánunk megszerezni. A projekt építés és fenntartás során a tulajdonjogi viszonyok teljes egészében rendezettek lesznek a fenti tulajdonosi és kezelői struktúra szerint, ez egyébként az építési, létesítési engedélyezés feltétele is. Meglévő és az újonnan megszerzett területek kincstári vagyonkörbe kerülése után a fenntartási üzemelési feladatokról a Magyar Állam köteles gondoskodni kezelője (KÖTI- KÖVIZIG) útján. A fővédvonali töltések esetében a magassági hiányok megszüntetése, azaz a töltések előírt magassági (mértékadó árvízszint + 1m) szintre történő kiépítése és a keresztmetszeti hiányok megszüntetése, ami vízoldali és mentett oldali töltés erősítést, töltés szivárgó beépítését is jelent. A fejlesztés eredményeként nő az érintett térség árvízi biztonsága és lakosságmegtartó ereje. A beavatkozás megvalósulásával elérhető a projekt kitűzött céljainak bekövetkezése, miszerint a térség veszélyeztetettségének csökkentése és ezzel az árvízi 8
