A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Horváth Lajos, KÖTIKÖVIZIG: Árvízvédelmi fejlesztési koncepció a Közép-Tisza vidéki, Körös-zugi térségben
térségben jelentős szerepet betöltő mezőgazdasági termelés árvízi fenyegetettségét is. Az árvízbiztonság növelése lehetőséget ad a befektetési kedv ösztönzéséhez, amely ugyancsak a lakosság helyben maradását erősíti újabb munkalehetőségek megteremtésével. Az árvizek előfordulása a magyarországi folyókon nem rendkívüli esemény - ez a folyók vízjárásának természetes sajátossága. Árvizek voltak és lesznek - ezekkel együtt kell élni. Az árvizek önmagukban nem jelentenek katasztrófahelyzetet, csak a töltésszakadás és következményei minősülnek annak. Egyes hazai folyókon számolni kell az árvízszintek emelkedésével, az árhullámok levonulását jellemző hidrológia paraméterek változásával, részben az újabb és újabb hidrometeorológiai szélsőségek előfordulása, részben pedig a hegyvidéki és a hazai, döntően sík- és dombvidéki vízgyűjtő területeken végzett emberi beavatkozások hatásának eredőjeként. Az árvízvédemi fejlesztéseket mindig a társadalom igényeinek kell vezérelniük és azokat a gazdasági szükségszerűségnek megfelelően kell ütemezni. A Tisza vízgyűjtőjén a közelmúlt árvízi eseményei erőteljesen rámutattak egyfelől a lakosság biztonság iránti igényének érdemi változására, a lakóhelyek védelmének kiemelt fontosságára, másfelől a védelem korlátaira és bizonytalanságaira. Korábban az árvízmentesítés elsőrendű célja a vagyonmentés és a termőföldek értéknövelése volt. Ez határozta meg a 150 éve tervezett és napjaikra a táj szerves részévé vált árvízvédelmi rendszer jellegét: az árvízvédelmi töltések építését. Ma már az árvizek károkozásának mértékét és megítélését elsősorban nem a termésveszteség, hanem a lakosok közvetlen veszélyeztetettsége és lakóhelyének pusztulása határozza meg; a biztonság az emberi lét alapvető feltételévé vált. Mára lényegesen megváltozott az árvízvédelem értéktartalma, alapvetően módosultak az érdekviszonyok. A károsodó lakosok számára egész vagyonuk és különösen lakóhelyük elvesztése egyénileg nem vállalható kockázat; az államot terhelő kártérítés pedig már kisebb területek elöntése esetén is meghaladja a biztonságnövelés költségét. Az árvízvédelem további fejlesztésében arra kell törekedni, hogy a rendkívüli árvizek károkozás nélküli levezetésére szolgáló tartalékok növeljék a lakosság életkörülményeit meghatározó lakóhelyek illetve közlekedési hálózatok biztonságát, és ne csökkenjen a termelés, gazdálkodás általános biztonsága. Megvalósítható projektek kiválasztása A KÖTI-KÖVIZIG árvízvédelmi fővédvonalainak jelenlegi előírás szerinti kiépítettsége, a folyók mértékadó árvízszintjéről szóló 15/1997 (IX.19.) KHVM rendelet alapján, alig haladja meg az 50%-ot. A projekttel érintett szakaszon ugyanezen előírás szerinti fajlagos kiépítettség a 47%-ot sem éri el. Az előírás szerint kiépített fővédvonal szakaszok is csak legfeljebb a mértékadó árvízszintig (MÁSZ) viselik el az előírásoknak megfelelő biztonsággal a kialakuló vízterhelést méretezésüknek megfelelően. A MÁSZ feletti töltésrész tartós vízterhelésre egyébként sem alkalmas (főleg a régebben épült töltések vegyes anyaga miatt). 1999. évtől napjainkig három alkalommal alakult ki olyan árhullám a Körös-zugi térségben, amely meghaladta a mértékadó árvízszintet. Az árhullámok tetőzési szintjének emelkedése mellett jelentős azok tartósságának növekedése is, amely a földtöltések 7
