A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Horváth Lajos, KÖTIKÖVIZIG: Árvízvédelmi fejlesztési koncepció a Közép-Tisza vidéki, Körös-zugi térségben
kell a múltban bekövetkezett azon jelentős árvizek leírásait, amelyek esetében hasonló jövőbeni események jelentős káros következményei előreláthatók. Az előzetes árvízkockázat értékelést követően el kell készíteni az árvízveszély térképeket, melyeknek azokra a földrajzi területekre kell kiterjedniük, ahol jellemzőek az alacsony valószínűségű árvizek, szélsőséges események (extrém), közepes valószínűségű árvizek (ritka) vagy nagy valószínűségű árvizek (gyakori). Az árvízkockázati térképeken fel kell tüntetni a lehetséges káros hatásokat a potenciálisan érintett lakosok becsült számától és a potenciálisan érintett terület gazdasági tevékenységének típusától függően. A kockázati térképek készítését követően, pedig az árvízkockázat kezelési tervekben kell majd figyelembe venni az olyan lényeges szempontokat, mint a költségek és hasznok, az elöntés mértéke, az árvízterjedési útvonalak és az árvíz-visszatartási képességgel rendelkező területek - például természetes árterületek -, a 2000/60/EK irányelv 4. cikkében foglalt környezetvédelmi célkitűzések, a talaj- és vízgazdálkodás, a területrendezés, a területhasználat, a természetvédelem, a hajózás és a kikötői infrastruktúra. A fejlesztéssel szemben támasztott követelmények (társadalmi, gazdasági - költséghatékonysági, szakmai, stb.) A fejlesztés célcsoportja a védett területen élő és gazdálkodó lakosság, valamint a gazdasági szervezetek, a jelenleg ismert és jól megfogalmazott célok alapján, az ott élő társadalom bevonásával, támogatásával készített tervek alapján történő megvalósítással. A fejlesztések magvalósításával az itt élők, dolgozók, befektetők életkörülményeit lesz képes az állam nagyobb biztonsággal szavatolni. Ezen fejlesztéssel a Körös-zugban 64,8%-ra nőhetne az előírásoknak megfelelő töltések aránya. Egyben eredményezhetné a védekezési költségek csökkenését is. Az árvíz társadalmi jelentőségét a gazdálkodásban érvényesülő szerepe határozza meg. Hatásainak mértéke az árhullám viselkedésétől és a folyóvölgy adottságaitól függ, veszélyességének és hasznosságának arányát pedig az mentett ártér használatának módja, a gazdálkodás rendje határozza meg. A gazdálkodás technológiai alapú fejlődése során az árvíz a modern, ipari jellegű társadalmak számára veszélyes természeti jelenséggé vált. A magyar árvízvédelem az elmúlt években eredményes volt: az árvizek 1956 óta nem követeltek emberáldozatokat. Ez a tudatos, tervszerű fejlesztő és szervezőmunka eredménye. Magyarország természet- és gazdaságföldrajzi adottságai következtében a vizek kártételei elleni védekezéshez évszázadok óta jelentős és folyamatosan növekvő társadalmi érdek fűződik. Az ország vízkár-veszélyeztetettségét alapvetően meghatározza, hogy a Kárpát-medence legmélyebb részén fekszik, zömében sík területű ország, ezért a környező hegyvidéki vízgyűjtőkről, a Kárpátokból és az Alpokból hozzánk érkező, nálunk torlódó árhullámok ellen gyakran szükséges védekezni. A Tisza bal parti és a Hármas-Körös jobb parti árvízvédelmi fővédvonalának magassági, keresztmetszeti és szerkezeti hiányosságokkal küzdő szakaszain elengedhetetlen a töltés előírás szerinti kiépítése a térségben élők biztonságérzetének, illetve a térség népesség megtartó erejének helyreállítása szempontjából. A lakosság megtartásához mérsékelni kell a 6
