A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
7. szekció: VÍZBIOLÓGIA - dr. Ács Éva, Kiss, K.T., MTA ÖBKI MDÁ, Borics, G., Várbíró, G., Tiszántúli KvVF, Kiss Gábor, Reskóné Nagy Mária, Közép Dunántúli KvVF: Fitobenton vizsgálatok tanulságai a Balaton és vízgyűjtője patakjainak példáján
patak) kovaalga közösségének összetételét, elsősorban florisztikai szempontból. Kovács et al. (2004) Balaton környéki kis vízfolyások: a Csopaki-Séd, Pécsely-patak, Koloska-patak, Kéki-patak, Horogi-Séd, Szőlősi-Séd, Hévíz-Páhoki csatorna, összesen 51 pontján, 2002 áprilisában gyűjtött minták kovaalgáit vizsgálták. A florisztikai összetétel mellett elemezték a mintavételi helyek közti diverzitás és fajszám különbségeket, dominancia (relatív egyedszám) viszonyokat. A fajszámokat elemezve megállapították, hogy a forrástól a torkolatig általános fajszám növekedés tapasztalható, a közbülső kiugróan magas értékek valószínűleg a patakba jutó lokális szennyezések következményei. Ha nem is számoltak még kovaalga indexeket, ezek a megállapítások már mindenképpen a bentonikus kovaalgák vizsgálatán alapuló vízminősítés felé mutatnak. Noha a kovaalgák vizsgálata része volt a Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó programnak (Ács & Kiss 1997, Kiss & Ács 1997), Magyarországon csak a 2004. évi EU csatlakozásunk után erősödtek fel a VKI által előírt ökológiai vízminősítéssel összefüggő bentonikus kovaalga vizsgálatok. Számos cikk jelent meg ebben a témakörben (Ács et al. 2004, 2006, Szabó et al. 2004, Kovács et al. 2005, 2006, PadisÁk et al. 2006, Várbíró et al. in press). 2005-ben egy nagy projekt (ECOSURV) keretében mintegy 400 vízfolyásunk ökológiai minősítését végeztük el bentonikus kovaalga vizsgálatok segítségével, melyek eredményéről folyamatosan születnek a publikációk (Stenger-KovÁcs et al. 2006a, Szilágyi et al. 2006). Felerősödtek a fajok indikátorértékeire vonatkozó hazai kutatások is (Stenger-KovÁcs et al. 2006b), melyek a kovaalga indexek jobb használatának lehetőségét terjesztik ki az egyes ökorégiókban. 2007-re már szinte mindegyik EU tagországban elkészült, vagy elindult a saját nemzeti biomonitorozó rendszer vKi szerinti kidolgozása, melynek egyik eleme a bentonikus kovaalgák vizsgálata lett. Ez alapján pedig elindulhatott a feltáró monitorozás. Legtöbb EU országban a vízfolyások bentonikus kovaalga alapú minősítésére alapvetően az iPs index értékeit veszik figyelembe (pl. Spanyolországban {BLANCO et al. 2007}, Szlovákiában {HlúbikovÁ et al. 2007}, Lengyelországban {Picinska-Faltynowicz 2007}, valamint hazánkban is ezt tartották a legalkalmasabbnak a 2005-ben elvégzett EcoSURv vizsgálatok során {van Dam et al. 2007}). Magyarországon a tavi bevonat vizsgálatok, hasonlóan az európai helyzethez, jelentős lemaradással küzdenek, különösen a vízminősítési vonatkozások tekintetében. Lakatos (pl. Lakatos et al. 2006) kidolgozott egy új minősítő rendszert, mely tavakban és folyókban is jól használható az ökológiai állapot vizsgálatára. Egyedüli hátránya a vKi szerinti alkalmazásának, hogy nem taxonómiai paramétereket vizsgál, u.n. NTPI (nem taxonómiai paraméter index) alapján történik a minősítés, holott az EU vKi előírja, hogy a vizsgált élőlénycsoportok fajösszetételének és mennyiségi viszonyainak a megállapításán keresztül kell elvégezni a minősítést. véleményünk szerint hasznos kiegészítője lehet a taxonómiai paramétereken alapuló minősítéseknek, sajnos azonban a két rendszer együttes alkalmazása és az eredmények összevetése mindezidáig még nem történt meg. Az NTPi alapjainak lerakása messzire nyúlik vissza. Különböző trofitású kis vízterekben növő gyékényről gyűjtött bevonat vizsgálatának eredményéről számol be (Lakatos 1978) abból a szemszögből, hogy hogyan függ össze a bevonat összetétele a trofitással. A Balaton nád-perifitonjának kémiai összetételét elemezte (Lakatos & Bíró 1991) a Kis-Balatoni védőrendszer üzembe helyezése előtti és utáni időszakban, majd összehasonlította a balatoni nád és kőbevonat összetételét és mennyiségét (előbbit az egyes algacsoportok aránya és a heterotróf szervezetek, utóbbit az a-klorofill és a száraz tömeg alapján). Kimutatta, hogy a balatoni nádbevonat jelentős részét kovaalgák alkotják, a klorofill tartalomban pedig jelentősen csökkenő tendenciát talált a Keszthelyi öböltől a Fűzfői felé haladva, különösen nyáron. (Lakatos et al. 2001). Balatoni és Velencei-tavi zöld nád és avas nád bevonatának elemtartalmát összehasonlítva a nád elemtartalmával szignifikáns pozitív korrelációt talált a 2
