A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
7. szekció: VÍZBIOLÓGIA - dr. Ács Éva, Kiss, K.T., MTA ÖBKI MDÁ, Borics, G., Várbíró, G., Tiszántúli KvVF, Kiss Gábor, Reskóné Nagy Mária, Közép Dunántúli KvVF: Fitobenton vizsgálatok tanulságai a Balaton és vízgyűjtője patakjainak példáján
FITOBENTON VIZSGÁLATOK TANULSÁGAI A BALATON ÉS VÍZGYŰJTŐJE PATAKJAINAK PÉLDÁJÁN írc K 1 RÍWTC’Q P 1 2 P 1 3 UKCTéTíSlUlT IVAPV 1VF 3 VÁDRTDíS P 1 2 ^ * .^^S, ^L. , ^í^^^vI^^S, Gj. , ^xISS, Gj. , ^x^LS^x^^N^L, N^a^j Y, 1V1. , v^x^x^BX^x^^, Gj. , KISS, K.T. 1 1 - MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, Göd; 2 - Tiszántúli KvVF, Debrecen; 3 - Közép Dunántúli KvVF, Székesfehérvár Absztrakt Az EU Víz Keretirányelve előírja a tagállamoknak a víztestek ökológiai állapotának a megállapítását és a jó ökológiai állapot elérését 2015-re. A fitobenton egyike azon biológiai elemeknek, melyek vizsgálatát a VKI előírja. Jelentős mennyiségű cikk számol be bentikus kovaalgák vizsgálatáról az európai folyók vízminőségének monitorozása kapcsán, de a tavi fitobenton vizsgálatok ilyen eredményeivel jóval kevesebb cikk foglalkozik. 2006-ban két alkalommal, júniusban és szeptemberben gyűjtöttünk bevonat mintákat a Balaton 7 befolyójából és a tó 4 medencéjéből. A kovaalgákat roncsolt mintából az európai standard protokoll szerint (EN 14407, 2004), 400 valvát meghatározva fénymikroszkóppal vizsgáltuk, valamint pásztázó elektronmikroszkóppal kiegészítő taxonómiai vizsgálatokat is végeztünk. Az algavizsgálatokkal egyidejűleg vízkémiai vizsgálatok is történtek. A kovaalga indexeket az OMNIDIA 4.2. program segítségével számoltuk. A Balaton nádbevonatának vizsgálatából összesen 162 kovaalga taxont határoztunk meg. Egyes vízkémiai paraméterek tekintetében a Balatonban határozott gradiens mutatkozott a Keszthelyi medencétől a Siófoki medencéig haladva (kifejezett Ny-K-i irányú csökkenés). Ilyen volt a foszfor és a szervesanyag tartalom mennyisége, mellyel a kovaalga indexek (azon belül is leginkább az IBD) szignifikáns korrelációt mutattak. Az IBD index értékei alapján jó vízminőségű a Balaton, kivéve a Zala torkolatát, ahol közepes. Nyáron a Szigligeti medence É-i részén (Szigligeti öböl) is rosszabb (közepes) vízminőséget tapasztaltunk. A vizsgált patakok közül közepes vízminőségűnek találtuk a Tapolca-, Eger- és Lesence- patakot, a többi patak jó vízminőségű volt a bentonikus kovaalgák alapján, de őszre minden esetben kissé romló vízminőséget mutattak az indexek. Bevezetés Az EU Víz Keretirányelvéhez (VKI, European Parliament, 2000, directive 2000/60/EC) kapcsolódó vizsgálatok közül napjainkban az EU számos országában a bevonatlakó kovaalgák vizsgálatán alapuló módszert tartják a legmegfelelőbbnek a vízfolyások ökológiai állapotának jellemzésére és értékelésére. Hazánkban a 60-as évek végétől az EU csatlakozásig (2004) csak sporadikusnak lehet tekinteni a bevonatlakóalga vizsgálatokat s ezek is elsősorban a nagy folyók vizsgálatát célozták. Noha a 60-as éveket megelőzően nem volt számottevő a bevonatvizsgálat, forrásokat, erecskéket, patakokat gyakran vizsgáltak (Cholnoky 1933, Szemes 1931, 1947, 1948, 1957, Tamás 1957, Uherkovich 1976). Ez a „hagyomány” hosszú évtizedeken át gyakorlatilag szünetelt, majd később PADISÁK irányította ismét rá a figyelmet a kis vízfolyások kovaalga közösségei vizsgálatának a fontosságára. Egy éven keresztül több alkalommal és több mintavételi ponton (9 az Aszófői és 11 az Örvényesi-Séd esetében) vizsgálták Pór et al. (2000) az Aszófői-Séd és Sára et al. (2000) az Örvényesi-Séd (Pécsely- 1
