A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)

5. szekció: VÍZGAZDÁLKODÁS - KÖRNYEZETVÉDELEM - Csapák Alex, ELTE: A lakossági csapadékvíz-gazdálkodás fejlesztésének földrajzi vizsgálata

vízgazdálkodás kevéssé vette számításba a csapadékot, mint vízforrást, az 1970-es és 1980-as években sok ciszternát építettek az üdülő és nyaralótulajdonosok az ország különböző részein.

Az elmúlt években hazánkban megjelenő nyugati vállalkozások komplett ciszternarendszerei viszont már a lakossági csapadékvíz-hasznosítás újabb generációját jelentik, nem a vízellátás pótlása, hanem az ivóvíz-felhasználás helyettesítése a cél.

1. táblázat: Működő házi szennyvízelhelyező létesítményekkel rendelkező lakások száma 2001-ben.

Adatforrás: Népszámlálás, 2001.

Régió

Házi csatornával ellátott lakás

2001-ben

Dél-Alföld

292990

Észak-Alföld

269390

Észak-Magyarország

202128

Dél-Dunántúl

159580

Nyugat-Dunántúl

113663

Közép-Dunántúl

139706

Közép-Magyarország

261960

(ezen belül Budapest: 67476)

Az esővíz-gyűjtés fejlesztését determináló néhány tényező

A csapadékvíz-gyűjtő ciszternákat hagyományosan - pl. a középkorban - nyers kőzetbe vájták, vagy ha tömör kőzet nem állt rendelkezésre, valamilyen szigetelőanyaggal bélelték ki a falazat és a talaj közötti részt. [Zulanf, 2006] Az elmúlt évtizedekben az üdülőterületeken létesített ciszternák jelentős része azonban már betonból épült a helyszínen, illetve előfordult, hogy valamilyen - korábban más célra használt - tartályt alakítottak át „ciszternává” a szemfüles tulajdonosok. A nyugati - zömében német - cégek hazai megjelenése nyomán elérhetővé váltak (általában félmillió forint körüli összegért) az előre legyártott műanyag, beton ciszternák; ezek előnye, hogy viszonylag gyorsan telepíthetők egy időben a gépészettel, hátrányuk viszont, hogy korlátozott a tartályok térfogata - néhány cég