A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
5. szekció: VÍZGAZDÁLKODÁS - KÖRNYEZETVÉDELEM - Csapák Alex, ELTE: A lakossági csapadékvíz-gazdálkodás fejlesztésének földrajzi vizsgálata
tájékoztató anyaga alapján legfeljebb 12-14 m3. Egy helyben épített háztartási ciszterna létesítési költsége mérettől, építési módtól stb. függően, néhány százezer forinttól terjedhet akár több millió forintig is. A költségek mérséklése szempontjából ezért bírnak óriási jelentőséggel a már késszen álló tárolóterek, például a korábban szennyvíztárolónak használt háztartási létesítmények vagy a használaton kívül helyezett - kitisztított - kisebb ipari tartályok. (1. táblázat) A már funkcióját veszített egyéni szennyvízelhelyező létesítmények száma Magyarországon az 1990-es és a 2001-es népszámlálás adatait összevetve közel 300 ezer (ez a csatornafejlesztésbe bevont településeken megszűnt házi csatornával ellátott lakásokat jelenti), és a beütemezett csatornaépítési fejlesztések megvalósulása nyomán 2015- ig további 1,24 millió ilyen háztartási műszaki létesítmény szabadulhat fel országszerte. Természetföldrajzi szempontból vizsgálva a háztartási csapadékvíz-gazdálkodás kérdését azt mondhatjuk, hogy ennek lehetséges kibontakozási területe hazánkban a középhegységek sávja, és a Mecsek. [Horváthné-Wisnovszky, 2003, Csapák, 2006]. Az összegyűjtött csapadékvíz itt hathatósan helyettesítheti az ivóvizet, illetve a gyűjtés mérsékelheti a belterületi eróziós károk gyakoriságát. Távlatilag - a globális felmelegedés hazai hatásainak függvényében - lehet szerepe a lakossági csapadékvíz-gazdálkodásnak az Alföld kiszáradó, talajvízszint süllyedéssel jellemezhető vidékein is. Az Alföldön talán a Duna-Tisza közének neve forrott leginkább össze a vízhiány, a pazarló vízgazdálkodás fogalmával. Ennek hátterében a csapadékhiányon túlmutatva a kontrol ál atlan felszínalatti vízkitermelés állt/áll. Mivel a területen meglehetősen kevés az öntözésre alkalmas felszíni vízfolyás, a csökkenő talajvíz és a védendő rétegvíz mellett csak a csapadék áll a lakosság és a mezőgazdaság rendelkezésre a száraz periódusok idején. [Rakonczai-Kovács, 2007] A háztartási szintű csapadékvíz-gazdálkodást - azaz a vízkészletek mikro szintű helybentartását - mindenképpen érdemes figyelembe venni a Duna-Tisza közén a vízhiány mérséklése kapcsán. A házi csapadékvíz-gyűjtés és felhasználás megfelel mind a vízgazdálkodás, mind a természetvédelem „elvárásainak”. Többletcsapadék idején némileg mérsékeli a lefolyást (elsősorban a belterületeken), az aszályok idején pedig háztartásonként néhány köbméter erejéig helyettesíti a talajvíz-kitermelést. A Duna-Tisza közénél sokkal szárazabb - nagyrészt sivatagos, félsivatagos - Dél- Ausztráliában a háztartások 51%-a gyűjti ciszternákba, tartályokba az esővizet, és 36%-uk ivás és főzés céljára is ezt használja. A lakossági esővíz-felhasználást egész Ausztráliában igen nagy becsben tartják, míg nálunk sajnos - dacára a szárazodó éghajlatnak - még csak kevesen ismerték fel e vízgazdálkodási forma előnyeit. [Australian ..., 2004]
