A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
1. szekció: A VÍZ KERETIRÁNYELV VÉGREHAJTÁSA - Csapák Alex, ELTE-TTK Társadalom- és Gazdaságföldrajz Tsz.: Nagykovácsi vízgazdálkodása - egy kérdőíves felmérés eredményei
Öntözésre a megkérdezett háztartások csupán 38%-a vette igénybe a vezetékes vizet, a vízzel öntöző háztartások átlagos éves vízfogyasztása természetesen nagyobb; 203 m 3 volt. (A községben az egyéb jellegű vízhasználat elhanyagolható, ipari tevékenység és haszonállattartás gyakorlatilag nincs.) A 280 telek között 105-ön volt kút, és 81 háztartás gyűjtötte rendszeresen a lehulló csapadékvizet. A csapadékvizet felhasználó háztartások 43%-a ciszternát épített. (A község öregfalui részén a ciszternák zöme felhagyott, egykori szennyvíztároló létesítmény.) A talajvízkúttal, illetve ciszternával rendelkező háztartások átlagos éves vezetékes ivóvízfogyasztása némileg alacsonyabbnak mutatkozott: 155 m 3 volt. Azoknak a válaszadóknak, akik a vezetékes vizet nem használták öntözésre, a 49%-a rendelkezett kúttal illetve 10%-uk ciszternával. A helyettesítő vízforrások – talajvíz, csapadékvíz – esetében tapasztalhattunk némi területi meghatározottságot. Ciszternákkal az újabb építésű házakkal jellemezhető utcákban találkozhattunk nagyobb arányban. Az öregfalui részen dokumentált 35 db ciszternából 24 volt az elmúlt 15 – 20 évben beépített utcák területén (főleg a község nyugati végén). A kutak egyaránt megtalálhatók voltak a régebben beépült, és az újabb negyedekben. (Az ásott kutak 2/3-a azonban az öregfalu igazán réginek tekinthető területén volt.) A térbeli meghatározottságot a kutak esetében inkább a domborzati viszonyok jelentették. A magasan fekvő utcákban (Park, Tompa Mihály, Bajcsy Zsilinszky utcák) egyetlen kúttal sem találkoztunk, nyilván azért, mert a mészkőből álló meredek hegyoldalon nem volt értelme kutat ásni, vagy fúrni. Állandó csapadékvízgyűjtő létesítménnyel 81 háztartás rendelkezett az öregfalu területén. A csapadékvizet gyűjtő háztartások 96%-a öntözésre használta a felfogott esővizet. Sajnos a válaszadók egy jelentős része nem tudta megmondani, mekkora térfogatú a csapadékvízgyűjtője. Csupán 68 háztartás adott a létesítmény térfogatára vonatkozó adatot az öregfalu területén. Ezek szerint, e 68 csapadékvízgyűjtő létesítmény összesített térfogata 359 m 3 , azaz átlagosan 5,27 m 3 nagyságúak. A csapadékvizek tárolására szolgáló létesítményeket részletesebben megvizsgálva kiderült, hogy 35 háztartás ciszternát, 37 háztartás tartályokat, hordókat és 9 család egyéb létesítményeket (kádak, vödrök stb.) használt fel e tevékenysége során. A ciszternák átlagos térfogata 10,4 m 3 , a tartályoké és hordóké 1,3 m 3 , az egyéb gyűjtő eszközöké 0,5 m 3 . (Az adatokat háztartásonként kell érteni, ahol több hordó, edény állt rendelkezésre az égi áldás gyűjtésére, ott azokat összevontam.) A kutakkal rendelkező háztartások 76%-a a kert öntözésére használta fel a felszín alól nyert vizet, 22%-uk azonban semmire sem használta kútját. Közcsatornázottság szempontjából az öregfalu ellátottnak tekinthető, az általunk megkérdezett 280 háztartás 97%-a rá volt kapcsolódva a szennyvízelvezető rendszerekre. A szennyvizet egyénileg elhelyező hét válaszadó közül négy a későbbiekben sem kívánt rákötni az elvezető hálózatra. A lefolyó és felhalmozódó vizek belterületi károkozásaival kapcsolatban az általunk megkérdezett lakosok 26%-a panaszkodott. A legjellemzőbb problémának a pincék vízelöntése (a megkérdezettek 15%-a említette), illetve a lefolyó vizek eróziós romboló tevékenysége (12% beszélt erről) mutatkozott. A válaszadók egy harmada szerint az utcájukban nincs kiépítve megfelelően a csapadékvíz-elvezető árok, másik egy harmaduk szerint viszont igen. A volt zártkertek A község másik, az előzőtől karakterisztikusan eltérő jellegű településrésze a volt zártkertek területe (Zsíros-hegy, Nagyszénásalja). Ezeket az 1970-es évek elején parcellázták ki, és zömében budapestiek vásárolták meg abból a célból, hogy szabadidejük egy részét vidékies 6
