A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
1. szekció: A VÍZ KERETIRÁNYELV VÉGREHAJTÁSA - Csapák Alex, ELTE-TTK Társadalom- és Gazdaságföldrajz Tsz.: Nagykovácsi vízgazdálkodása - egy kérdőíves felmérés eredményei
jellegű környezetben nyaralva töltsék el. A terület, bár zártkerti besorolást kapott gyorsan beépült nyaralóházakkal és inkább üdülőterület jelleget öltött. Az infrastruktúra fejlesztésére – a villanyt leszámítva – sokáig kellett várniuk a tulajdonosoknak. A vezetékes ivóvízellátás csak az 1990-es évek közepén, a gázvezeték és a közcsatorna építése csak az elmúlt években indulhatott meg. A völgy aljához közel fekvő néhány utcát leszámítva a volt zártkertek zöme karsztos jellegű területen található, a talajvizet megcsapoló kutak létesítésének itt csekély az eredménye, a karsztvízszint viszont elérhetetlen mélységben van. Tulajdonképpen húsz éven keresztül az ideiglenes (és a szaporodó állandó) lakosság csak arra vízre számíthatott, melyet kannában, tartálykocsiban felhozott a területre, illetve amit helyben, a csapadékból felfogott. Az 1980-as években – a viszonylagos jómódban élő – pesti nyaralótulajdonosok rengeteg ciszternát építettek Nagykovácsiban. E csapadékvízgyűjtő létesítmények révén ugyanis lehetővé vált az öntözés, a nyaraló komfortosítása. Ugyanakkor virágzott a tartálykocsikon alapuló vízkereskedelem. A helyzet 1995-ben változott meg, ekkor építette meg a helyi víziközmű társulat az ivóvízellátást biztosító rendszert. A ciszternák jelentősége egy év alatt minimálisra csökkent, néhányan be is temették a korábbi tulajdonosok által épített földalatti létesítményeket. Úgy tűnt, hogy a kiváló minőségű pesti víz minden tekintetben átveszi a csapadékvíz helyét. Az évezred végére azonban sokat változott a helyzet, 1999-ben a szolgáltatást a Nagykovácsi Vízközmű Kft vette át az Érd és Térsége Vízközmű Kft-től. Az új cég – mely 51%-ban a nagykovácsi önkormányzat, 49%-ban a Fővárosi Csatornázási Művek Rt. tulajdona – nyomban bevezette a rendelkezésre állási díjat. A cég indoka többek között az volt, hogy a rendszer fenntartásának, üzemeltetésének költségeit nem fedezi a víz- és csatornadíj. (Közcsatorna ekkor még sok helyütt nem volt a faluban, az ideiglenes lakosok ivóvizet is alig – évente 5-15 m 3-t – használtak.) A meglehetősen magas havi alapdíj hatására sok olyan tulajdonos, aki csupán néhány napot töltött nyaralójában kikötette az ivóvizet. A meglehetősen magas alapdíjak mellett – ivóvíz: 8880 Ft/év, szennyvíz: 10140 Ft/év (2005, lakossági) – a használat után fizetendő víz- és csatornadíj is sokat emelkedett az elmúlt hat évben. (2005-ben a lakossági vízdíj 205 Ft/m 3 , a szennyvízelvezetési díj 180 Ft/m 3 volt.) Az alapdíjakkal együtt ez egy 200 m 3-es éves vízfogyasztású nagykovácsi lakás esetében közel 100 ezer forintos kiadást jelent. A csapadékvíz-gyűjtés és felhasználás – ugyan a korábbitól eltérő ok miatt – ismét fontossá vált. A korábban megépített ciszternák ezért felmérésünk idején is üzemeltek, sőt – igaz az öregfaluban – beszéltem egy fiatal házaspárral, akik akkor tervezték egy csapadékvíz-tároló létesítmény építését. Néhányan keseregtek a miatt, hogy házuk megvásárlásakor betemették az ott meglévő – és számukra haszontalannak tűnő – ciszternát. A volt zártkert területén 178 háztartást mértünk fel. A megkérdezett háztartások közül 84ben laktak állandó nagykovácsi lakosok, 94 pedig nyaralótelekként funkcionált. Mivel a falunak ez a területe meglehetősen vegyes összetételű, a válaszok tekintetében is sokkal nagyobb heterogenitást tapasztalhattunk, mint az öregfaluban. Kérdőívezésünk is nehezebb volt, mivel számos utcában alig tartózkodott valaki – bár hétvégén dolgoztunk itt, mégis sok nyaralótulajdonos nem volt az üdülőházában. A válaszadók 90%-a jelezte azt, hogy az ivóvíz be volt vezetve a lakásába, 14 megkérdezett – közülük csak egy állandó lakos – esetében a vezetékes víz csupán a kerti csapig jutott el. Három nyaralótulajdonos pedig egyáltalán nem rendelkezett ivóvízzel. Az átlagos vízfogyasztás viszonylatában hatalmas szélsőségeket tapasztalhattunk. Az a 131 válaszadó, aki tudott valamilyen közelítő információt szolgáltatni arról, hogy mennyi vizet fogyaszt el, határozottan eltérő vízfogyasztási arányokról számolt be, mint az öregfalu lakói. A volt zártkerti területen megkérdezett válaszadók éves átlagos vezetékes vízfogyasztása csupán 80 m 3 volt, 200 m 3-nél többet csak hat háztartás fogyasztott! Természetesen elsősorban a 7
