A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Dr. Varga György, VÍZ-SZk Mérnökszakértői Kft.: Hegy- és dombvidéki településeket érő vízkár megelőzésinek komplex módszere

3.2. A megelőzés módszerei (építményei) A következő felsorolás nem fontossági sorrend, hanem a településhez tartozó vízgyűjtő területen felülről lefelé haladó ismertetés. a) Az erdőterület megőrzése Az erdők nagy levélfelülete lombos fáknál átlagosan évi 150 mm, a tűlevelűeknél pedig 190 mm csapadékot képes felfogni, illetve megkötni (intercepció), egy 700 mm/év csapadékú területen, a [12] 3. füzete szerint. Az aljnövényzet és a cserje lassítja a csapadékvíz lefolyását, részt vesz az intercepcióban. Az erdőben levő fák időszakos kitermelése szükségszerű, amelyet azonban a település védelme érdekében tervszerűen kell végezni. Egyik megoldás lehet a magassági rétegvonalakhoz igazodó sávos kivágás (egy sáv kivágva, betelepítve, a másik sáv marad). Fontos az aljnövényzet és a cserje meghagyása, esetleg lenyesése oly mértékben, hogy a levágott erdősáv pótlására telepített facsemeték növekedését ne gátolja. Ha pl. a sávos kivágás a vízgyűjtő területen 50%-os, de az aljnövényzet és a cserje marad, akkor a lefolyási tényező károsan nem növekszik, de csökken az intercepció. Pl. a lefolyási tényező kb. α = 0,15-ről csak 0,20-ra növekszik. Éves szinten, lombos erdőnél az intercepció 700 mm/év csapadéknál nem 150 mm, hanem csak kb. 90 mm, mivel lecsökkent a lombfelület. A helyzetet bonyolítja, hogy az év során a növényzet folyamatosan változik, így a lefolyási tényező és az intercepció is. Háromhavi, de inkább havi bontásban célszerű ezeket meghatározni. A vízügyi szempontból javasolt erdőállomány kialakítását, a javasolt fa- és cserjefajok telepítését szabvány [17] tartalmazza. b) Szántóföld hatása A lefolyási tényező és intercepció éven belüli változása a szántóföldön még nagyobb mértékű. Pl. a lucerna, kalászos és kukorica betakarítás előtti, utáni és felszántott felszíne a lefolyási tényezőt lényegesen megváltoztatja. Az évi átlagos intercepció a példában említett növényeknél sorrendben 150, 30, 10 mm, évi 700 mm csapadék feltételezésével, a [12] 3. füzete szerint. A szántóföldi területre is indokolt a háromhavi, de inkább a havi bontásban a lefolyási tényezőt és az intercepciót meghatározni. Egyes művelési ágaknál az átlagos lefolyási érték pl. középkötött vályogtalajon, 700 mm éves csapadék esetén, 10%-os lejtőn a következő, a [12] 3. füzete szerint: mm % – szántón, hagyományos gazdálkodásnál 260 37 – szántón, talajvédő gazdálkodásnál 150 21 – legelőn, extenzív gazdálkodásnál 220 31 – legelőn, intenzív gazdálkodásnál 100 14 – szőlő-gyümölcsösben, talajvédelem nélkül 270 39 – szőlő-gyümölcsösben, talajvédelemmel 180 26 – zárt erdőben 80 11 Tehát a zárt erdőt nem számítva (11%), intenzív gazdálkodású legelő területen legkisebb (14%) a lefolyás és legnagyobb a szőlő-gyümölcsösben, talajvédelem nélkül (39%). Ezért is 3