A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Márk László, Sindler Csaba, Tálos András, DDKÖVIZIG: Ős-Dráva program, víz az Ormánság fellendítéséért

is inkább, mert a program lendületet adhat a további fejlesztésekhez, amelyek az élet minden területén éreztetni fogják jótékony hatásukat. 3. Állapotjellemzés 3.1. Általános jellemzők A terület Magyarország tájbeosztása szerint a Dráva-sík része. Topográfiailag a terület ÉnyDk-i irányban enyhén lejt, a déli területsáv gyakorlatilag sík. A terület egykor – a folyamszabályozási és vízrendezési munkák előtt – vizekben rendkívül gazdag volt. Erre utal az „Ormánság” elnevezés is, ami olyan tájat jelöl, ahol a vízből csak itt-ott állnak ki földhátak (ormok). A terület mocsaras jellegének bizonyítékai az építkezési szokások is. (A jellegzetes ormánsági ház ugyanis hatalmas talpfákra épült.) A területre egykor az ártéri gazdálkodás volt jellemző. Az ártéri gazdálkodás alapvető eleme, a „fok” megjelenik a földrajzi és a helységnevekben is (pl. Drávafok). További bizonyíték, hogy a XVIII–XIX. században a foglalkozások között még megtalálható volt a mocsárhoz kötött tevékenység a pákászat és a kiterjedt erdők jelenlétét feltételező hamuzsírfőzés. Ez utóbbinak az eredménye egyébként az erdők akkori jelentős pusztulása. 3.2. Éghajlati viszonyok Az Ormánság az ország leghamarabban tavaszodó tája, a tél enyhe (a januári középhőmérséklet sem süllyed –1 °C alá), a nyár meleg (a júliusi középhőmérséklet 21–22 °C), az ősz hosszú és meleg (az első őszi fagy november 1–5 között várható). Az éves átlaghőmérséklet 10,7 °C. A napsütéses órák száma: 2000–2100, tenyészidőszakban: 1450. A terület csapadékellátottsága országos viszonylatban jó, átlagosan 700 mm körüli. A keleti területrészen valamivel kevesebb (Harkány: 666 mm), a nyugati részen több (Drávafok: 731 mm) a csapadék. Sellyén a 30 éves átlag 719 mm. A csapadék kétmaximumú, ami mediterrán hatásra utal. 3.3. Vízrajzi tulajdonságok Az Ormánság vízrajzi szempontból a következő területekre tagolódik: 1. Észak Ormánság, ami a Fekete víz külvízgyűjtő területe, a Mecsek és a Zselici dombság felől érkező vízfolyások befogadója. Gyakorlatilag az Ős-Dráva mederig terjed. 2. Dél-Ormánság, az Ős-Dráva mederhálózattól az árvízvédelmi töltésig terjed. A terület nagy része bel- és árvízvédelmi öblözet. A terület a századelőn a nagy lecsapolási munkákig az év nagy részében víz alatt állt. A felszíni vízelvezető hálózat É-D lefutású. 3. A Dráva és árvízvédelmi töltése közötti hullámtér, sajátos vízjárta terület, természetvédelmi terület. (Duna-Dráva Nemzeti Park) A terület vízgazdálkodása szempontjából meghatározó Dráva a Würm korban, mintegy 10000 évvel ezelőtt még a Barcs – Drávatamási – Sellye – Vajszló irányban folyt. (Az ŐsDrávának ezt a nyomvonalát jelzik a Sellye menti dűnesorok és a morotvák is). 2