A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Márk László, Sindler Csaba, Tálos András, DDKÖVIZIG: Ős-Dráva program, víz az Ormánság fellendítéséért
A Würm után szerkezeti mozgások következtében a Dráva elhagyta a korábbi folyásirányt és átkerült a jelenlegi nyomvonalra. A folyó a terület egészének vízbefogadójaként meghatározza a felszíni vizek elvezetésének feltételeit (gravitációs, szivattyús), valamint hatással van a felszín alatti vizek alakulására is (oldalirányú szivárgás). A Dráva érintett szakaszán jelentős folyamszabályozási munkák nem történtek, az árvízvédelmi töltés építése viszont már a XVII. században megkezdődött és az 1800-as évek elején a térségben már többé-kevésbé összefüggő gátrendszer húzódott. A térséget közvetlenül érintő töltésszakasz 1972–1976 és 1984–1989 között épült ki a magyar oldalon az eddig mért legnagyobb vízszint fölött 100–120 cm magassággal. A folyó osztrák, szlovén és horvát szakaszán a század elejétől vízierőművek sokasága épült, amelyek a folyó éves vízjárását kiegyenlítettebbé tették, ugyanakkor 1,0–1,5 m-es napi vízszintingadozást okoznak. A terület nyugati és déli, közel sík területrésze belvízöblözet, vagyis magas Dráva vízállásnál a területre hulló, illetve oda folyó csapadékvizek csak szivattyúval juttathatók a Drávába. A belvízrendszer főbefogadója a Korcsina csatorna, amely állami főmű, ezért a szükségessé váló szivattyús átemelés is állami feladat, amit a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KÖVÍZIG) mobil átemelőszivattyúk telepítésével old meg. A belvízöblözet főbefogadójához a Korcsina csatornához, amely jórészt KÖVÍZIG kezelésű, lényegében az egykori morotvák vonulatait követve további vízelvezető csatornák, árkok csatlakoznak. A Korcsina öblözetben a csapadékvíz-elvezető rendszer működése alapvetően gravitációs, a szivattyús átemelés szükségességének valószínűsége kicsi, hiszen a Dráva és az öblözet vízjárási viszonyainak csak nagyon kedvezőtlen egybeesése mellett van rá szükség. Ezt támasztják alá az eddigi tapasztalatok is. A kiépült vízelvezető rendszer a terület csapadékvizeinek elvezetésén túl, a települések belterületeinek vízelvezetéséhez is biztosítja (többé-kevésbé) a befogadói feltételeket. Az árokhálózat jelentős része azonban nincs megfelelően karban tartva. Vízrendezések – 1950-ig megtörtént a Fekete víz és a Pécsi víz rendezése, azok vízszállítóképessége jelenleg is megfelelő. A Fekete víz a Pécsi víz betorkollásáig depóniával rendelkezik. – 1960-tól meliorációs beavatkozások történtek. – 1981–1992 között térségi komplex melioráció folyt. A vízrendezési munkák helyenként egyoldalú lecsapolással jártak, amelyek célja a vízjárta területek (mocsár) művelésbe vonása volt. A munkálatok következtében előálló talajvízszín süllyedések a termő- és erdőterületek károsodásához vezettek. Az a köztes állapot állt elő, hogy a lecsapolt területek az árkok elhanyagoltsága miatt művelés szempontjából csökkent értékűek, ugyanakkor az ősi „vizes” jellegüket is elveszítették. Felszíni vizek mezőgazdasági hasznosíthatósága Dráva A folyó vízminősége mezőgazdasági vízhasznosításra alkalmas, szabad vízkészlet – a lehetséges igényeket figyelembe véve – gyakorlatilag korlátlan. A folyó sokéves középvízhozama Drávaszabolcsnál 546 m 3 /s. A folyó fenékvonala az érintett szakaszon mélyülő jellegű. 3
