A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Horváth Vilmos, Hutter Sándor, Polgári Márta, Vigh Tamás: A kisvízfolyás rendezés mai keletű problematikája a Csinger patak (Ajka) példáján keresztül

Ökológiai viszonyok A vízfolyás menti faállomány főleg nyárfákból áll, amelyek között nem egy 12-15 m magas. A kísérő fásodásodás az alsó szakaszon csak elszórt egyedi fákat tartalmaz, amely a középső szakaszon kissé besűrűsödik, de árnyékolás tekintetében csak mintegy 1500 m-nyi mederszakasz tekinthető kifogástalannak. A felső szakaszon laza cserjeborítás díszlik, amely csak részben árnyékolja a medret. A vízfolyásban magasabb rendű élőlények nem mutatkoznak. A karbantartási sávot túlnyomóan a vízfolyás jobb partján vezettük, amely észak-keleti, északi kitettségű. Igy a balparton lévő fák, cserjék a vízfolyást és a karbantartó sávot is árnyékolják. Ezért a balparti növényzetet a lehetőségekhez képest őrizni kell. TERVEZÉSI SZEMPONTOK A Csinger patak és vízgyűjtője több sajátos bélyeggel rendelkezik, amely az általánostól eltérő módosult helyzetet eredményez. Ilyen sajátos helyzet: – a nagyfokú erdősültség, – a mészkő, dolomit alapkőzet, – a feltalajtól független víznyelők (macskalyukak), amelyek az üledékes kőzetbe vezetik a felszíni vizek egy részét, – a bányászat során kiemelt jelentős karsztvízhozam, – a bányászat során létrejött meddőhányók (hordalék-forrás helyek), – az alsó mederszakasz nagyfokú iparivíz, szennyezett csapadékvíz terhelése, – a meder viszonylag nagy esése, – a medret felépítő talaj rendkívüli változatossága, – a sok keresztezési műtárgy. Mindez arra figyelmeztet, hogy a rendezés során olyan műszaki, mérnök-biológiai módszerek alkalmazása kerüljön előtérbe, amelyek a lehető legjobban alkalmazkodnak a meglévő morfológiai, ökológiai, hidrológiai, hidraulikai adottságokhoz, ugyanakkor rombolásmentes vízlevonulást biztosítanak és megőrzik a vízfolyás földnyilvántartáshoz idomuló geometriai állapotát. A tervezés során az árvizek biztonságos levezetése fő szempont mellett a hordalékmozgás, főképpen az elhabolás megakadályozására helyeztük a főhangsúlyt. Nagy erővel jött elő az új mederkialakítás kisajátítási területen belül tartása. A múltbeli tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a vízfolyás mederszelvénye többé-kevésbé alkalmasnak bizonyult a Q

3%-os árvizek levezetésére. Kiöntés ott következett be, ahol valamilyen lefolyást akadályozó torlasztás mederszűkület keletkezett. Ez előállhatott a meder növényzettel való túlzott benövöttségétől, a mederbe illegálisan behordott hulladéktól, a vízfolyás által lerakott hordaléktól, a hidak szelvényének uszadék-fennakadás következtében való leszűkülésétől, a mellékvízfolyások torlasztó hatásától, stb. A tervezett karbantartási sáv (padka) ezeknek a problémáknak túlnyomó részét megoldja, ha a vízfolyásmeder rendszeres karbantartásban, fenntartásban részesül. A tervezés célja, hogy idomulva a vízfolyás „természetéhez” olyan mederállapotot hozzon létre, amely egyaránt biztosítja a kis-, közép- és nagyvizek rombolásmentes levezetését, lehetővé váljon a karbantartási, fenntartási munkák megkívánt szinten való megvalósítása. Az előző feltételek biztosítását úgy kell elvégezni, hogy a vízfolyás eredeti ökológiai viszonyai gyorsan regenerálódjanak, és a betervezett művek nyomán minél előbb „természetközeli” 7