A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Balla Gábor, SZIE MKK Vizgazd.és Meliorációs Tsz: Vizenyős területek kataszterén alapuló vizes élőhely rehabilitáció

jellemzője, amely a képességre utal. Arra a potenciálra, amely megszabja, hogy milyen természetes élőlény-együttes kialakulása lehetséges az adott víztérben adott körülmények között. Ez a képesség a vízminőségből fakad, tehát bizonyos vízi élőlény-csoportok alapján megfelelő pontossággal jellemezhető. Az EU előírásai megkülönböztetnek feltáró vizsgálati (surveillance), működési (operational) és felügyeleti (investigative) monitoringot. A feltáró monitoring során a hosszú távú trendek, változások nyomon követésére nyílik lehetőség, a mintavétel gyakorisága tehát nem túlságosan nagy. Az működési monitoring során a kritikus vízterek állapotának folyamatos megfigyelése történik, a mintavétel gyakorisága tehát nagyobb, mint az előző esetben, de maga a vizsgálati program rövid ideig tarthat. Végül a felügyeleti monitoring során bizonyos szennyezések, haváriák esetén a határérték túllépésre összpontosítanak, a mintavétel tehát adott rövid időszakra vonatkozóan nagyobb gyakoriságú is lehet. Az algák együttesének rendszeres felmérésére – a vegetációs időszak alatt – legalább havonta célszerű végezni, annak érdekében, hogy a víztér elsődleges termelésének szezonális alakulásáról elegendő információ álljon rendelkezésre. A vízi makrovegetációval kapcsolatban egyetlen alkalommal történő felmérés is megfelelő eredményeket nyújthat, ha a mintavételi időpontot jól választották ki (pl. nyár közepe). A vízi makroszkopikus gerinctelenek évszakos felmérése (a tél kivételével) szintén megfelelőnek mondható. Végül a halakra vonatkozó megfigyelés a makro vegetációhoz hasonlatosan kellő mélységű évi egyetlen részletes állomány-felmérés elvégzésével. Vizes élőhely kialakítással, folyamatos monitoringot alakíthatunk ki egy területen – a referencia-élőhelyek mellett –, így a területre jellemző értékek és élőlény-együttesek pontosabban meghatározhatók. Összefoglalás Hazánkban a belvizek gyakran árvizekkel egy időben jelentkeznek, ez megnöveli a keletkező belvíz mennyiségét és megnehezíti a védekezési munkát. Az árhullámokat és a belvízi elöntés nagyságát, ezek levonulását nagymértékben befolyásolja a hullámtér/mezőgazdasági terület vízvezető-képessége és területhasználata. A szintézistérképem bemutatja a Körös-Berettyói VGT területén az EU Víz Keretirányelvével harmonizáló, vizes élőhely rehabilitáció lehetőségét. Feltártam azokat a területeket melyek alkalmasak vizes élőhely rehabilitációra, melyeken lehetőség nyílik a fölös víz tározására. Ezáltal körvonalazható, hogy mely területek művelés alóli kivonása javasolt vizes élőhely rehabilitáció céljára. A területek lehatárolása lehetőséget nyújt a belvízkárok csökkentésére, a belvizek területen tartására, az aszályos időszakok problémáinak csökkentésére. A vizes élőhely rehabilitációra javasolt területek elhelyezkedéséről elkészített térkép használata által, könnyen azonosíthatóvá válnak – a módszer alkalmazói és a területen gazdálkodók számára –, a különböző szempontoknak legjobban megfelelő területek. A fölbomlott mezőgazdasági nagyüzemek csatornái, drénhálózatai és a települések belterületén húzódó csatornarendszerek állapota sok kívánnivalót hagy maga után. Az állami – vízügyi, társulati, önkormányzati – kezelésben lévő csatornák, szivattyútelepek, tározók és egyéb létesítmények is komoly rekonstrukcióra ill. fejlesztésre szorulnak, hogy a megváltozott birtokszerkezet következtében jelentkező új igényeknek megfeleljenek. Mindezekhez nem könnyű előteremteni a szükséges forrásokat. Ahhoz, hogy ez megvalósítható legyen, pontosan ismernünk kell a helyi adottságokat – így pl. a meteorológiai, talajtani-és tulajdonviszonyokat –, a belvízrendszerek jellemzőit, kiépítettségét, jelenlegi állapotát. 11