A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Balla Gábor, SZIE MKK Vizgazd.és Meliorációs Tsz: Vizenyős területek kataszterén alapuló vizes élőhely rehabilitáció
Miközben a nedves periódus problémáinak megoldására törekszünk nem szabad megfeledkeznünk a száraz, vízhiányos periódusban szükségessé váló vízkészlet-gazdálkodási teendőkről. A belvízrendezés stratégiáját össze kell hangolni az aszálystratégiával és egy olyan területi rendszer létrehozására, és működtetésére – vízgyűjtő-gazdálkodás – kell törekednünk, mely egyrészt a fölös vizek elvezetését, másrészt a hiányzó vizek pótlását is szolgálja. A térinformatikai rendszerek alkalmazása lehetőséget nyújt a vizsgálandó területek sokoldalú értékelésére. Több digitalizált térképréteg egymásra helyezésével, a hozzátartozó információk lekérdezésével lehetővé válik ugyanannak a tereppontnak több szempontból történő elemzése. A belvízzel veszélyeztetett területek agroökológiai vizsgálata a földhasználat új megoldásokat hozhat a mezőgazdasági területhasználatban. Ilyen lehetőség a vizes élőhely kialakítás, a rekreációs hasznosítás, védett állat és növényvilág életterének biztosítása, belvíztározás, ezáltal értékes haszonnövények védelme, aszálykár enyhítés. A kialakuló élővilága kellemes változatosságot biztosít a környezetének, bolygatatlan állapotban a területre jellemző természetes növény és állatvilág alakul ki. Célomnak megfelelően a Körös-Berettyói VGT területén az EU Víz Keretirányelvével harmonizáló, vizes élőhely rehabilitáció lehetőségét mutattam be. Feltártam azokat a területeket melyek alkalmasak vizes élőhely rehabilitációra, melyeken lehetőség nyílik a káros víz tározására. Elemeztem az előnyöket és hátrányokat, ezáltal körvonalazódott, hogy mely területek alkalmasak vizes élőhely kialakításra, ill. mely mezőgazdasági művelés alatt álló területeken javasolható leginkább az öntözésfejlesztés. A területek lehatárolása lehetőséget nyújt a belvízkárok csökkentésére, a belvizek területen tartására, az aszályos időszakok problémáinak csökkentésére. A vizes élőhely rehabilitációra javasolt területek elhelyezkedéséről egy szintézistérkép hoztam létre, mely használatával könnyen azonosíthatóvá válnak a módszer alkalmazói és a területen gazdálkodók számára a különböző szempontrendszereknek legjobban megfelelő területek. Az eddig elmondottak alapján látható, hogy a keletkező vizes élőhellyel kapcsolatban számos olyan követelmény van, amely teljesítése egyrészt biztosíthatja a hosszabb távon kialakuló kedvező vízminőséget, másrészt pedig eleget tesz az EU Víz Keretirányelv előírásainak, amelyek a vizek jó állapotának biztosítása érdekében születtek. A vizes élőhely emberi célokra történő hasznosítását hosszú távon csakis olyan módon lehet elképzelni, hogy az kizárólag a kíméletes rekreáció igényeinek feleljen meg. A kialakuló víztér, mint tájesztétikai objektum igen fontos szerepet játszhat a közeli településen élők életében. Az élőhely hasznosításából egyértelműen ki kell zárni a horgászati hasznosítást, s ezzel együtt a haltelepítést is, hiszen ezek az érzékeny vízminőségben helyrehozhatatlan károkat okoznának a szükségtelen tápanyag-terhelés folytán. Az etetés, a természetes tavi tápláléklánc kecses arányainak ormótlan felborítása nemcsak a felszíni vízkészlet állapotát rontaná, hanem egyértelmű veszélyforrást jelentene a térség felszín alatti vízkészletét alkotó teljes víztest számára is. AZ EU Víz Keretirányelv előírásainak értelmében mind a felszíni víztér, mind pedig a felszín alatti vízkészletek jó állapotát kötelességünk elérni és megvédeni, illetve fenntartani. Ebben az értelemben tehát nagyon óvatosan kell bánni a leendő vizes élőhellyel, megfelelő kezeléssel, bölcs körültekintéssel megelőzhetők a környezeti károsodások. A belvízzel veszélyeztetett területek hasznosításának környezetvédelmi szempontból megnyugtató, az EU irányelveket kielégítő megoldása a közeljövőben Magyarországon is súlyos milliárdokat fog várhatóan felemészteni. 12
