A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Balla Gábor, SZIE MKK Vizgazd.és Meliorációs Tsz: Vizenyős területek kataszterén alapuló vizes élőhely rehabilitáció
A víztér morfológiai tulajdonságai a vízmélységen keresztül érvényesülnek, mivel adott tápanyag-terhelési viszonyok mellett planktonikus eutrofizálódás léphet fel, növelve az önárnyékoló hatást, egyben csökkentve a bentonikus eutrofizálódás kialakulásnak lehetőségét. A fokozott mértékű szerves anyag termelés az oxigénfogyasztást növeli, az elsődleges termelők mennyiségének elszaporodása pedig éjszakai/hajnali oxigénhiányt idézhet elő. A vizes élőhely várhatóan kialakuló élővilága A természeteshez közeli élővilág kialakulásához alapvetően fontos, hogy a vizes élőhely rehabilitációra kijelölt terület morfológiai tulajdonságok alapján alkalmas legyen parti (litorális) öv, átmeneti öv (litoriprofundális) és mélységi (profundális) öv kialakulására egyaránt. A legnagyobb jelentősége a parti övnek van, hiszen minél kiterjedtebb a sekély vízmélységű mederrész, annál könnyebben alakul ki a magasabb rendű vízi növényzet, s annál változatosabb élőhelyek kialakulására van lehetőség. Átlagos növényi tápanyag-kínálat esetében, ha megfelelő mennyiségben van jelen magasabb rendű növényállomány, akkor nem következik be erőteljes algásodás. Az alga-együttes viszont biztosítja az elsődleges és másodlagos fogyasztó zooplankton kialakulását. A plankton termelő és fogyasztó tagjai tiszta vízben ideális táplálékkínálatot jelentenek az egyéb fogyasztó szervezetek számára. A vizes élőhelyek a vízi makroszkopikus gerinctelen tagjai várhatóan széles táplálkozási spektrumot ölelnek majd fel. Megállapítható, hogy minél stabilabb, a kialakuló élőlényegyüttes, annál nagyobb lesz a ragadozó fajok száma is. A vízi puhatestűek, vagyis a csigák és kagylók csoportjának stabil betelepülése várhatóan több évet igényel majd. Ennek oka, hogy az egyes fajok bejutása csak közvetítő mechanizmusok útján képzelhető el. A vízi-csigák és a kagylók behurcolását például a vízimadarak segíthetik elő. A férgek, a magasabb rendű rákok és a vízi rovarok várhatóan hamarabb birtokba fogják venni a vízteret. Különösen nagy számban jelennek majd meg a ragadozók ez utóbbi élőlény csoport tagjai között. A vízi rovarok, illetve lárváik gyors megjelenését az teszi lehetővé, hogy az egyes taxonok aktívan fel tudják keresni a közeget, ahol a táplálkozás és a szaporodás feltételei adottak lesznek. A vízi élőlény-együttesének legmagasabb trofikus csoportját a halak képezik. Valószínűleg előbb-utóbb néhány halfaj egyedei is megjelennek, várhatóan azonban a természetes betelepüléshez jó néhány évre lesz szükség. A halak telepítését semmiképpen sem javasolható, mesterséges eszközökkel és módszerekkel elősegíteni, illetve felgyorsítani, mivel ez olyan durva változásokat okozna, amelyek az előbb említett természetes folyamatokat, vagyis a természetesen gazdag élőlényegyüttes stabil kialakulását eltorzítanák. A jó ökológiai potenciál és a jó vízminőség biztosításával kapcsolatos feladatok Az ökológiai potenciál alatt az EU VKI a létrehozott víztérnek olyan képességét érti, amely a benne kialakuló vízi élőlény-együttesek társulás-szerkezetével jellemezhető. A VKI előírja ugyanis, hogy a vizek minőségét a bennük kialakuló élőlény-együttesek természetességének mértéke alapján kell megállapítani. A természetesség normájául az emberi beavatkozástól mentes körülmények között létrejött ún. referencia élőlény-együtteseket teszi meg. A referencia élőlény-együttesek jelzik a természetes (vizes élőhely rehabilitáció) felszíni vizekben a kiváló ökológiai állapotot, s ugyanígy a mesterséges (vizes élőhely kialakítás) vízterekben elméletileg megállapítható természetes élőlény-együttesek a kiváló ökológiai potenciált jelenítik meg. Az ökológiai potenciál tehát a víz biológiai minőségének egy olyan 10
